A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Antal Péter: Végrendelkezés Debrecenben az 1820-as években

Ez utóbbi tekintetben szükségszerű megjegyezni azt is, hogy ugyanakkor nem egyszer éppen a végrendelet léte volt az, mely a családi belső nézeteltérést és évekre menő pereskedést kiváltotta.

Országos vizsgálati eredmény szerint a feudalizmus időszakában az írásbeli végrendeletek száma városonként, községenként eltérő volt. A XVIII. század végén már a nagykorúságot elért — végrendelkezésre képes személyek, mintegy 2—3%-a tett írásbeli végrendeletet.4 Az ingatlan viszonyok stabilitásának eredményeként észlelhetően nőtt a végrendeletek száma, s ugyanakkor megállapítható az is, hogy létrejöttek országosan is azok a közigazgatási szervek, melyek az elkészült végrendeleteket nyilvántartották, kezelték, illetve közmegőrzését biztosították.

II.

Hazánk törvényei az örökhagyónak végrendelkezési jogát az 1222. évi I. Aranybullától kezdődően, illetve ezt megelőzően is az uralkodó hozzájárulásával, nemcsak a nemesek, hanem a városi polgárok számára is biztosították. A városi polgárok végrendelkezési jogának szabályozása 1209-ig nyúlik vissza, midőn II. Endre kiváltság- levelet adományozott Varasd városának, melynek tartalma szerint e város polgárai már királyi hozzájárulás nélkül is tehettek testamentumot abban az esetben, ha fiú utód nélkül halnának el.5

Az első pozitív intézkedés a nemesek szabad végrendelkezése tekintetében a már említett Aranybulla 4. pontjában található, mely szerint a nemes, ősi vagyonáról, ha fiú utód nélkül halna el, szabadon rendelkezhetett. Az Aranybulla kiadását megelőző időszakban a nemes vagyonáról való rendelkezését ugyancsak a király mindenkori hozzájárulásával tehette meg.

A városi polgárok végrendelkezési jogát, annak terjedelmét vizsgálva megállapítható, hogy az városonként, a helyi statumoktól, valamint kiváltságlevelektől meghatározottan eltérően alakult. Ennek megfelelően míg Pest város polgárai az 1244. évi kiváltságlevél tanúsága szerint valamennyi ingó és ingatlan vagyonukról szabadon végrendelkezhettek, és ez a végrendelkezési szabadság kiterjedt a szabad örökösnevezésre is, addig például Komárom városának polgárai az 1277. évi kiváltságlevelük szerint már csak annyiban rendelkezhettek vagyonukról, amennyiben azt rokonaiknak vagy az egyháznak hagyományozták.6 Ez utóbbi tekintetben a vagyoni, hagyatéki kör szabadsága mellett, a személyi (örökösi) kör erős kötöttségével találkozhatunk. Az említett differenciáltság mellett további eltérést mutat Zágráb városának 1242. évi, valamint Nagyszombat városának 1238. évi kiváltságlevele, mely a végrendelkezés jogát csak az örökhagyó ingó vagyonaira biztosította és így minden mást kirekesztve a testáció lehetőségének köréből.

Megállapítható, hogy a nemesek és a polgárok mellett a feudalizmus időszakában a szabad és a nem szabad parasztok, valamint a földesúri hatalom alatt álló jobbágyok is végrendelkezhettek, ám e jogukat csak abban az esetben gyakorolhatták, amennyiben erre a földesúr részükre szabadságot biztosított. Ez utóbbi esetben is, a végrendeletben megnevezett örökös csak a családhoz tartozó személy lehetett.

Szűkebb házunk táját vizsgálva sommázhatjuk, hogy Debrecen város a rendelkezésre álló források szerint először földesurától, Hunyadi János feleségétől, Szilágyi

4 Tárkány Sz. E.: i. m. 727. old.

5 Vö. Herpay Gábor: A végrendeletgyűjtemény ismertetése c. írásával. Debreceni Közlöny 1916.

évfolyam 48. füzet 450. old.

6 Vö. Herpay G.: i. m. 450. old.

60