A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata
vezett időszakban (1670—1734)28 nemcsak Debrecenben, hanem más iskolaközpontokban is, különösen Erdélyben, ahol Apáczai Csere János nyomán terjed el a kollégiumokban a racionalizmus, főleg a természettudományos gondolkodást és képzést ösztönzi a megújulásra. Bár az erdélyi református iskolák fejlődésének iskolapolitikai, szociális és közművelődési viszonyai összehasonlíthatatlanul másképpen alakulnak mint a magyarországi református főiskoláké, mégis rá kell mutatnunk, hogy a nagyenyedi kollégium, mely még ebben a korban is lényegében a fejedelem akadémiája, a cartesianusok eszmeisége itt is előtérbe állítja kezdetben a vallási, majd a világi racionalizmus tudományos igényeit. Elsősorban Pápai Páriz Ferenc munkásságának köszönhető ez. Tanári működése ugyanis átfogja a XVII. század utolsó harmadának és a XVIII. század elejének fejlődéstörténetét. Erdély leghíresebb és legszínvonalasabb kollégiumában, ahol pedagógiai és alkotó tevékenysége megalapozza egy a debrecenihez hasonló előfelvilágosodás szellemiségét. Mint Bethlen Miklósnak, Erdély akkori legműveltebb személyiségének pártfogoltja, Pápai Páriz — lipcsei, frankfurti, heidelbergi és baseli tanulmányok után — az ekkor már német nyelvterületeken is elterjedt világi szellemű racionalizmust plántálta át szűkebb hazájába. Ezzel magyarázható, hogy a bölcsészeti tudományok oktatásában éppúgy jelentősét alkotott mint az orvosi diszciplínák művelésében, vagy a szűkebben vett természettudományi stúdiumoknak, a fizikának, a kémiának a tanításában. P. Szatmári Józsej írja róla: „És kötelességeinek ezen lelkiismeretes teljesítése, fáradhatatlan munkaerejének, lelkesedésének és annyi oldalú képességeinek, nemzete, fejedelme, s hazája hasznát vehette. Ő ott is tenni, javítani, építeni valót talált, hol másnak eszébe se jutott volna.”29 Debrecenben hasonló szerepet játszott Szilágyi Tönkő Márton, aki a kollégiumi tanulmányok után — debreceni cívis polgárok támogatásával — holland egyetemeken folytatta tanulmányait. A leideni egyetemről Arnold Geulinx cartezianus professzor tanítványaként került vissza Debrecenbe, ahol Komáromi Csipkés György katedráját nyerte el. Nem annyira sokoldalú tanáregyéniség, mint Pápai Páriz, de a bibliai nyelveken túlmenően a racionalizmus filozófiáját egyetemes viszonylatban is kiemelkedően művelte. Heidelbergben kiadott filozófiai előadásai: „Philosophia ad usum scholarum praesentium Debrecinae applicata” (1778), Szilágyi széleskörű irodalmi, de főképpen Descartes forrásterületeit alapos filológiai következetességgel felvázolt, ugyanakkor új gondolatokkal is gazdagított tudományos felkészültségéről is tanúskodnak. Az eddigiek folyamán a hazai szakirodalom által kevésbé méltányolt, nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert filozófus, aki a metaphisikát természet- tudományos alapon művelte. Vagy ahogyan Julow Viktor és Tóth Béla írja: „filozófián ő is a természettudományok összességét érti”.30 A korai felvilágosodás kiemelkedő debreceni professzorai ő utána már könnyebben eligazodnak az európai eszmeáramlatok, tudományos eredmények útvesztőiben. A XVIII. század első felében azonban a korai felvilágosodásnak nemcsak a debreceni és a nagyenyedi kollégiumban, hanem más magyar protestáns főiskolán is vannak olyan képviselői, akik a racionalista filozófia talaján, de már felvilágosult eszmeiséggel művelték tudományszakjukat, neveltek, oktattak. Meg kell itt említenünk az evangélikus líceumokat, mint pl. a pozsonyi, a soproni, a késmárki, általában a felvidéki iskolaközpontokat, amelyekben főleg a német felvilágosodás, az „aufkle28 Julow Viktor—Tóth Béla: A debreceni felvilágosodás. Debrecen története. 2. k. (Szerk.: Rácz István) Db. 1981. 393. old. 29 Szatmári Károly: A gyulafehérvári—nagyenyedi Bethlen főtanoda története. Nagyenyed. 1868. 101. old. 30 Julow V.—Tóth B.: i. m. 393. old. 41
