A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Tóth Béla: Az 1704. évi kollégiumi törvények

hibernus” (kibocsátjuk), „extradamus” (kiadjuk) „authoritate nostra et cura patronatus” stb. Pecsét, aláírás: Posalaki (sic) János városi esküdt (Ő volt az egyik városi jegyző).16

A bevezetésben fel vannak sorolva a megalkotók: a város főbírája, a szenátorok, a két jegyző és az egész nagy tanács (communitas), valamint azok, akik a „megalkotott törvényeket” tudomásul vették: Kocsi János superintendens,adebreceni tractusok esperesei s a város lelkészei. Az irat végén pedig valamennyiük neve a rektorokéval együtt ott szerepel aláírás formájában.

Az új törvénysorozat egy, az 1657-ikével egyező rövid „Lex generalis” után három „Leges specialis”-nak címzett szakaszból áll. Az első a tanárok (rectores), valamint a tanítók (praeceptores) kötelességeit írja elő, a második a tanulók iskolai életét szabályozza, a harmadik pedig viselkedésüket körvonalazza részletesen, végül esküformulák zárják.

Mint az eddigiekből is láttuk, a továbbiakból pedig expressis verbis kitűnik, az új törvények legjelentősebb vonása az, hogy minden hatalmat a patrónusokra, azaz a város vezetőire ruháznak. A kollégium tanárai, tanítói tisztelettel, engedelmességgel tartoznak a fentebb felsorolt elöljáróknak (Leg. spec. II., art. HL). Csak a patrónusok és az egyház lelkészei által jóváhagyott tananyagot adhatnak elő, a teológiai és filozófiai előadásokban s más tantárgyakban az általuk approbált tankönyveket használhatnak (Leg. spec. II/III.).17

A diákok felvétele is az ő jóváhagyásukkal történik (Leg. sp. II/VII). A jelentkezőnek lelkészi ajánló levelet kell hoznia, a patrónusoknak be kell mutatkoznia (insinuator), s csak ezután indulhat meg a rendes felvételi eljárás, melynek végén a rektorok és a patronátus képviselőinek jelenlétében a törvények aláírása után elkötelező kézadással (stipulata manu) felveszik a tanulók sorába (Leg. spec. И/L). Természetesen a törvényeket is csak a patrónusok és a lelkészek beleegyezésével lehet megváltoztatni (Leg. spec. I/XL).

Tehát: patrónusok itt, patrónusok ott, még a kisebb jelentőségű törvénycikkekben is: A kollégium teljesen a városi vezetőség kezébe került.

A bevezetésnek és a záradéknak az excessusokra, tumultuációkra vonatkozó megállapításait, kifogásait s az ellenük való védekezés módjait főleg a Leges spec. III/ XV—XVII. szakaszai foglalják magukba. Közülük az első az előző törvény szavaival kezdődik, vagyis hogy a diákok az iskola tanítóival szemben semmiféle joggal vagy jogszolgáltatással nem rendelkeznek, ellenkezőleg: ők tartoznak nekik engedelmességgel. A továbbiakban az 1657. évi törvénynek a „senatus scholasticus”-ról szó kijelentése ismétlődik: „penitus tollatur”, ami azt jelzi, hogy az előző rendelkezést nem hajtották végre, legalább is nem teljesen. — Ha valaki a rektorok intézkedéseit sérelmesnek tartaná, a szenioron s más tisztségviselőkön át a magisztrátushoz fellebbezzen. Aki e rendelkezés ellen vét, s az iskola elöljáróit megsérti, azt mint rágalmazót (diffamator) és rosszindulatú árulkodót (delator) megvesszőzés után ki kell zárni. Aki pedig az iskola vezetőinek (patroni, senior diocoeseos, ministri et alii convocati”, ezek voltak az új törvény aláírói) határozatát nem hajtanák végre, adassék a városi hatóság kezébe s büntettessék érdeme szerint (iuxta merita).

Erélyes eszközökkel védik az új törvények (Leg. spec. III/IX— XII.) a polgárságot,

16 Figyelemre méltó a befejezés szép latin fogalmazása (az egész egy remekül felépített körmondat), a jogi fordulatok precíz használata, ami egyébként az egész szövegre jellemző.

17 A város már az új törvényt megelőzően is beleszólt a tankönyvek ügyébe. 1700. március 28. „in Congr. et Senatu” „Komáromi György, Ajtai András Bika Samuel adjungáltatnak a Nemes Tanács mellé, hogy a Scholáb [an] mellyik Teológus, Author taníttassék Praedicator s Professor Uraimékkal discutiallyák.” HBmL IV. A. 1011/a, 25. k. 685. old.

29