A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében
A mezőgazdasággal foglalkozó és ebből élő lakosság területi elkülönülése (Alsóváros és külterület) még jobban kiemelte Szeged XIX. századi külső képén is felismerhető városias jelleget. A XIX. század első felében Szeged kedvező közlekedésföldrajzi helyzete, a hajózás kifejlődése nemcsak a nyugatra irányuló kereskedelmi forgalmat (gabona, gyapjú, dohány) lendítette fel, hanem a korábbi, déli, most már Fiume felé is élénkebbé vált. Debrecen ez időbeli kereskedelmi viszonyait az országos vásárok forgalmának megnövekedésével lehet jellemezni, de az árucsereforgalom már nem nyúlik túl az országhatárokon. Ennek ellenére Debrecen a keleti országrész legfontosabb árucsereközpontja marad. Tőkeerős, nagy forgalmat lebonyolító kereskedők itt is vannak, de Szegeden már a polgári-tőkés fejlődés elején nagyszabású, igazi korakapitalista vállalkozások csírái bontakoznak ki.51 A kézműipar céhes szervezete mindkét városban töretlenül élt, a polgári átalakulás kezdetén, 1828-ban az iparágak száma tekintetében Debrecen a magyar városok között jól megelőzte Szegedet, de itt az iparűzők gondolkodása nem szakított a századok óta uralkodó „tisztes megélhetés” normájával és a határhasználati rendszer megmerevedése miatt az iparűző polgárok a mezőgazdasági termelésre is kényszerültek. Szeged iparosainak körében a korszak végén már felismerhetők a tőkés vállalkozásra való hajlandóság jelei is.52 Debrecen cívispolgári gondolkodását az államhatalommal és nemesi rendi magatartással folytatott szüntelen küzdelem sajátos konzervatív irányba terelte és ez a reformkorban — amikor már a polgári fejlődés kérdései kerültek napirendre, a bizalmatlanság, a reformellenzék törekvéseinek megnemértésében is megnyilvánult. Ez világosan kiderült a 40-es évek országgyűlési tárgyalásaiból is. Éppen ebben az időben fellépő Balázsházi János nemzetgazdasági nézetei is inkább konzervatívabban, minta Szegeden működő Vedres Istváné, akinek átfogó terveiben a polgárosodást előrevivő áruforgalom és közlekedés fejlesztése központi helyet foglal el.53 Szeged művelődését, a város külső képét is emelő és irodalmi életét a XVIII. században államvallás rangjára emelt katolikus egyház szabta meg. A korábban oly meghatározó szerzetes rendek közül, a ferencesek vezető szerepüket csupán a vallásosság népi megnyilvánulásai ápolásában tartották meg, a városi polgárság nézeteit a piarista rend ^formálta. A legjelentősebb piarista író, Dugonics Andrással foglalkozó tanulmány ezt részleteiben is igazolja.54 Debrecenben ugyanez időben az államhatalom kultúrpolitikájának szüntelen nyomását korlátozó intézkedéseit érző kálvinista egyház védekezésbe szorulva, ortodoxiába merevedett. Ennek ellenére szertartásrendje, etikai normái, részben az iskola, részben a moralizáló irodalom, de nem utolsósorban a mindennapi igehirdetés és magyarázatok révén, a cívis társadalom legmélyebb rétegeit is átjárták. Ennek köszönhetően alakult ki már a XVIII. század végére a zárt, etnikailag egységes, kultúrájában autonóm debreceni cívis-polgári társadalom. Ez is megtalálta irodalmi kifejeződését Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály műveiben. A két város monográfiájának megjelenése nemcsak a magyar várostörténet kutatói számára kínál további kutatásra ingerlő kihívást, hanem a rendi korszak történetének megvilágításához is nagymértékben hozzájárul. 51 Szeged története II. 380—438.; Debrecen története II. k. 353—381. old. 52 Szeged története II. 333—379.; Debrecen története II. k. 312—315., 336—340. old. 53 Szeged története II. 656—658.; Debrecen története П. k. 202—207., 475—476. old. 54 Szeged története II. 599—655.; Debrecen történeten, k. 394., 435., 441—447. old. 20
