A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében

A reformáció kezdetén, annak lutheri irányzata nyilván a földesúri hatalom árnyékában vagy éppen annak támogatásával kezdett gyökeret verni, de a kálvini irányzat megerősödése, majd végleges meggyökeresedése összefonódott a keleti országrészben bekövetkezett politikai változásokkal, Erdély önálló fejedelemséggé alakulásával. A reformáció lutheri irányzatának, és az Erdélyben fejedelmi támogatással kibontakozó antitrinitarizmus terjedésének Méliusz Juhász Péter működése vetett véget, aki rövid 14 éves működése alatt a földesúri függés alól felszabaduló mezó'város polgárságát és a város magisztrátusát is megnyerte a helvét irányzatnak. Méliusz teológiája és társadalomszemlélete a mezővárosi polgárság életérzését, életeszményét és autonómiára való törekvését támogatta. Méliusz működése „Debrecen közgondolkodására századokon át maradó hatást gyakorolt ... a debreceni cívis értékrend- szerét beépítette reformátori művébe ... ez az örökség változó formákban és viszonyok közt minden ellenhatást legyőzve nemcsak túlélte őt, hanem tovább is fejlődött”. ..38 39 40 Az új egyházi szervezet és az iskola, amelyről első hiteles adatunk 1549-bŐl való, a városi communitás anyagi támogatásától függött és az 1580-ban alakult coetus létalapját is a lakosok támogatása, a város által átengedett malomjövedelem, valamint a céhbírságokból járó részesedés adta.41

A város művelődéstörténetében oly nagy szerepet vivő nyomda működését 1560- tól tudjuk nyomon követni, ennek befogadása is Méliusz érdeme, kiadványaiban nyomon lehet kísérni a kálvinizmus XVI—XVII. századi irányzatainak változását. A XVII. század eleje óta közös egyházi és városi felügyelet alatt állott.42

Az Erdélyhez való államjogi tartozás a várost megóvta attól, hogy a királyi uralom alatt álló területen a XVI. század végén kezdődő és a következő században erőteljesen kibontakozó ellenreformáció a vallási egységet megbontsa. A másfél évszázad alatt beköltöző lakosok (nemesek és jobbágyok) a már korábban is meglevő tiszta magyar ethnikai egységét sem veszélyeztették. A tizenöt éves háború alatt 1592—94 között megismétlődő tatárjárások, a II. Rákóczi György bukásával és Várad elfoglalásával (1660) végződő hadvonulások sarcolásait nagy anyagi áldozatokkal ki tudta védeni.

A korszak végén a kétszer is végigpusztító járvány ellenére lakóinak száma meghaladta a 12 000 főt. Lakói gyarapodása a következő korszakban sem esett vissza, de a XVII. század végén évtizedekig tartó politikai bizonytalanság, az 1689. évet követő katonai beszállásolás, az 1692-ig tartó török- és tatárpusztítások gazdasági életében pótolhatatlan károkat okoztak. Anyagi téren hanyatlása abban az időben kezdődik meg, amikor jogi állása rendeződik és 1693-ban királyi kiváltságlevél által lehetősége nyílik szabad királyi városként a negyedik rend sorába való belépésre.43

V.

Buda visszafoglalását követő, közel másfél évtizedig tartó felszabadító háború hadieseményei a két város politikai népi összetételére és gazdasági életére eltérő módon hatottak. Szeged békés feladása után (1686-ban) a megszűnt török uralommal

38 Uo. I. 445—498. old.

39 Uo. I. 503—505. old.

40 Uo. I. 523. old.

41 Uo. I. 572., 583. old.

42 Uo. I. 597—604. old.

43 Uo. I. 240., 314—344. old.

17