A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében

lözhetetlen hajózás jellemezte. Királyi szabadalomlevéllel — a településrészek egyesülése után — biztosított autonómiája, vásárszabadalmai és a kisebb királyi haszonvételek birtoklása, lehetővé tette, hogy már a XV. század első felében „városra jeljellemző funkciót” töltsön be. Egyházi intézményei (templomok, kolostorok, ispotályok) is jelentékeny helynek mutatják. Jól lehet időnként az uralkodók, földesúri minőségben magánföldesúri zálogba adták, ez nem akadályozta meg fejlődését és 1498-ban II. Ulászló országgyűlési végzéssel iktatta be a szabad királyi városok sorába. Mint szabad királyi város, csak az 1520-as években kezdett hozzá a várost körítő fal építéséhez. Ezt a jogállását megőrizte 1543-ig, amikor a budai pasa a török uralom alá hajtotta.22

Debrecen az uradalmat megalapító Debreceni család fiágon való kihalta után csak hat évig volt királyi birtokban és a földesúri fennhatóság csak 1618-ban szűnt meg végleg felette.

Az 1552-ben bekövetkezett meghódolásig, a földesúri uralom alatt álló mezővárosok XV—XVI. századi fejlődésének példája lehetne. Sajnos a monográfiának ezt az időszakot tárgyaló fejezetei, az ez időben már jól megszerveződött nagybirtok és a mezővárosi fejlődés éppen e korszakában válságba jutott viszonyát mind a gazdasági élet, mind az autonómia szempontjából meglehetősen homályban hagyta. Pedig ekkor alakult ki a városhatár nagy kiterjedése, nagyrészt a földesurak támogatásával megszerzett pusztákkal. A város akkori földesurai adják ki a debreceni posztóművesek 1398-ban keletkezett céhszabályát — az első hiteles magyarországi céhlevelet. A Mohács előtti korszakból fennmaradt 14 céhszabály közül a földesurak állítottak ki hatot; egyet a debreceni bíró ad ki, azt is földesúri utasításra; nyolcnak pedig önálló hatáskörben maga a bíró volt a kiállítója. Az autonómia tehát széleskörű, a földesúr érdeke nem áll ellentétben a mezőváros fejlődésével, sőt inkább igyekszik azt előmozdítani. Különösen és egészen világosan mutatja Zsigmond várospolitikájának céltudatos voltát, hogy uralkodása alatt tizenhat oklevelet adott ki a mezővárosi autonómia és gazdasági élet előmozdítására.

Ugyanez a várospolitika folytatódott a Hunyadi család földesurasága idején. Erre a korszakra már a földesúr officiálisai és a mezőváros viszonyait megvilágító forrásaink is vannak.23

Szeged és Debrecen XIV—XV. századának története azt bizonyítja, hogy mind a két hely részese a magyar társadalom általános fejlődésének, Szeged igen korán — talán már a XV. század második felében bekapcsolódik a nemzetközi árucsereforgalomba. A kun puszták használatát lehetővé tevő királyi adománylevelek (1462—1473) azt bizonyítják, hogy a pusztai nagyarányú állattartás már kinőtte a szűkre szabott Ősi határ kereteit.

A XV—XVI. század fordulóján a szegedi tőzsérek nagy részt vállaltak a Velence felé irányuló szarvasmarha kivitelben.24

Az egyházi szervezet, a bizonyíthatóan XV. században megjelenő széles literátus értelmiség, a csupán töredékeiben ismert építészeti maradványok a városi lét magasfokú fejlettségét bizonyítják.25

22 Szeged története I. 382—510. old.

23 A céhszabályokat a város iparával foglalkozó fejezet ugyan felsorolja, de közlésük módja révén,

éppen a céhfejlődés korai szakaszára vonatkozó részek kiemeletlenül maradtak. Mályusz Elemér

az 1398-i oklevelet a mezővárosok céhes iparának fejlődésében részletesen tárgyalja. I. m. 135—

136. old. A Hunyadi uradalom és a város viszonyára Levéltári Közlemények 1928: 246 és OL.

Dl. 45 446, 45 555, 47 031, 55 930, 55 946, 55 950, 55 953, 55 982, 55 985, 55 992, 55 996, 56 023,

56 122, 56 123, 56 206, 56 258.

24 Szeged története I. 460—462., 472. old.

25 Uo. I. 415—420., 476—495. old.

13