A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Vaskó László: A felsőoktatás történetének áttekintése Debrecenben 1945-1980 között

állami gazdaságokba, akik irányítói, vezetó'i feladatok ellátására alkalmasak legyenek. A végzettek „okleveles mezőgazdász” oklevelet kaptak. Az első tanévet 1953. szeptember 1-jén 13 oktatóval és 200 hallgatóval kezdte meg az akadémia. A gyakorlati oktatás kezdeti nehézségei is megoldódtak a második tanévben, amikor az akadémia megkapta a megfelelő gyakorlati bázist, a tangazdaságot. A magyar felsőoktatás felszabadulás utáni újjászervezésével a debreceni kutatások is új alapokra helyeződtek. Az 1953-ban újból meginduló felsőfokú képzés jól fel tudta használni mindazt a hatalmas szellemi tőkét, amelyet a régebbi és közeli múlt nagy tudós személyiségei, Tormai Béla, Rapaics Raymund, Kesztyűs Lajos, Arany Sándor stb. kutatási eredményei jelentettek.36

Az intézmény fejlődését az 1956-os ellenforradalom némileg megzavarta. A helyzet konszolidálásához nagyban hozzájárult, hogy a felsőoktatási intézetek közül elsőként itt alakult meg az MSZMP szervezete, majd pedig a KISZ, így az 1956/57-es tanévet szabályosan fejezhették be. Az 1957-ben megjelent törvényerejű rendelettel a képzési idő 4 évre emelkedett s az új képzési rendszerben végzett hallgatók először 1959-ben kaptak agrármérnöki diplomát. Egyébként 1957-től a hazai agrárszakemberképzés egészében rátért az általános agrármérnökök képzésére, aminek lényegét az 1961-es oktatási reformtörvény is elismerte.

Az intézményben általánossá váltak a bemutató előadások, melyeket később országossá szélesítettek s a debreceni tapasztalatokat más intézmények is hasznosították. A bemutató előadások analógiájára bemutató gyakorlatokat, szemináriumokat is szerveztek, ami új jelenség volt az agrár-felsőoktatás történetében. Az 1950-es évek végén a tanszéki kollektívák hozzákezdtek a 4 éves oktatási idő tantervi programjának és tanulmányi rendjének kimunkálásához. így született meg a reformterv, melyet 1962-től vezettek be s ezzel a debreceni agrár-felsőoktatásnak újabb szakasza kezdődött el.

Korábban már utaltunk arra, hogy a Református Hittudományi Karnak az egyetemről való leválasztása megtörtént és annak állami jellege megszűnt. A Tiszántúli Református Egyházkerület újjászervezett intézménye lett a Teológiai Akadémia, amely a Hittudományi Kar utódja és a Kollégiumban évszázadok óta folyó lelkészképzést szolgálta. A Tiszántúli Egyházkerület intézményéből az 1951/52-es tanévvel a Magyarországi Református egyház Teológiai Akadémiája lett. Feladata: lelkészek képzése, tudományos fokozatok adományozása és a lelkésztovábbképzésben való részvétel.

Az újjáalakult intézmény első szervezeti, tanulmányi és fegyelmi szabályzatát 1950- ben a Tiszántúli Egyházkerület alkotta meg. Az országos egyházhoz tartozó Teológiai Akadémia szabályzatát 1953-ban a Zsinat állapította meg a 248. sz. határozatával. 1958-ban a budapesti és debreceni Teológiai Akadémia tanári karának értekezlete tervezetet készített a szabályok módosítására. A jelenleg érvényben levő szabályzatot a VII. Budapesti Zsinat 1977-ben léptette érvénybe. A Teológiai Akadémiákon adható doktori és tiszteletbeli doktori oklevelekről 1964-ben hozott határozatot a Zsinat.

Az oktató-nevelő munka a korábbi teológiai tanszékek (bibliai, rendszeres teológiai, gyakorlati teológiai, egyháztörténet és jogi) mellett szerveződött új tanszékeken (ökumenikai, társadalomtudomány, vallástudomány) folyik. A hallgatók minden félév végén kollokviumon adnak számot tanulmányaikról. Az első év végén minősítő-, a hatodik félév végén alapvizsga van. A tanulmányok lezárását a tizedik félév után az első lelkészképesítő és egy gyakorló év után a második lelkészképesítő vizsga letétele jelenti.

36 Agrártudományi Egyetem Debrecen (Szerk.: Gulácsi László) Db. 1981. 16. old.

119