A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Vaskó László: A felsőoktatás történetének áttekintése Debrecenben 1945-1980 között
1949. augusztus 30-án kormányrendelet intézkedett a jogi és közigazgatástudományi kar működésének szüneteltetéséről.21 Bár akkor senki nem gondolta azt, hogy ez az intézkedés a jogi oktatás végérvényes felszámolását jelentette városunkban. Napjainkban azonban joggal fogalmazhatjuk meg, hogy a főhatóság ez ügyben történt döntése nem volt eléggé végiggondolt, az élet is bizonyítja a döntés elhamarkodottságát, a szünetetltetés mielőbbi feloldását. 1950. augusztus 31-én az 1950. évi 23. sz. törvényerejű rendelettel a Református Hittudományi Kar kivált az egyetem szervezetéből és a teológusképzés visszakerült a Kollégiumba. 1951. február 1-ével az Orvostudományi Kar is különvált s mint a Debreceni Orvostudományi Egyetem folytatta működését. Tehát a Központi Egyetem kétkarú egyetemmé alakult. 1949-től felsőoktatásunk szocialista fejlődését jelentős eredmények jelzik, elsősorban mennyiségi vonatkozásban, de egyben számos ellentmondás, kapkodás, türelmetlenség is tükröződik. Az eredmények között első helyen kell említenünk a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetését. Ezt jelzi, hogy megváltozott a hallgatók szociális összetétele: az 1948/49-es tanévben 19%, az 1950/51-es tanévben pedig több mint 60%-a volt munkás-paraszt származású. Az 1952/53-as tanévben a központi egyetemen 1150 hallgató tanult.22 A levelező oktatás bevezetésével pedig a dolgozók szélesebb rétegei számára vált lehetővé az egyetemi képesítés megszerzése. Ezekben az években növekedett a felső- oktatás kapacitása is. A műszaki egyetemi oktatás bővítése mellett számottevő mértékben fejlődtek a természettudományi karok is. Pl. egyetemünkön is ebben az időben készültek el az új kémiai laboratóriumok s lényegesen emelkedett a hallgatói és oktatói létszám is. A TTK-n 1950 és 1954 között 51-ről 88 főre nőtt az oktatók száma.23 Megkezdődött az oktatók ideológiai képzése, mind nagyobb tért nyert a marxizmus— leninizmus alkalmazása a szaktudományok oktatában s bevezették az orosz nyelv kötelező tanítását. Fontos változások történtek az egyetemi oktatás formái, módszerei terén. Az előadások mellett megnőtt a gyakorlati foglalkozások és szemináriumok súlya és aránya, bevezették az üzemi és terepgyakorlatokat s egyben megindult az egyetemi tankönyvek és jegyzetek kiadása.24 Az eredmények mellett azonban számottevő nehézségek és hiányosságok is jelentkeztek. 1950 januárjától 4 éves lett a tudományegyetemi képzés és 1951-től egyszakos, 1954-től pedig ismét kétszakos tanárokat képeztek. Ugyancsak gondot okozott az angol, francia, latin és német szak szüneteltetése. E hiányosságok alapvető oka összefüggött gazdasági és politikai fejlődésünk korabeli problémáival: a személyi kultusz és a vele összefüggő dogmatizmus eluralkodásával, az ország objektív adottságainak és fejlődési lehetőségeinek nem reális felmérésével. A felsőoktatás fő feladatává a szakemberek — káderek — minél gyorsabb és minél tömegesebb kiképzése vált. A feszített terv mindenáron való teljesítése, a lemorzsolódás megakadályozására irányuló törekvések s egyáltalán az irreálisan erőltetett tempó az oktatás színvonalának rovására érvényesültek. Növelte a gondokat a szociális összetétel túlzottan gyorsütemű megváltoztatására irányuló politika. Változott az oktatók politikai összetétele, de talán néhány professzornak a tudományegyetemről való eltávolítása, vagy túlzott mellőzése szintén hibás, szektás lépésnek bizonyult. A tárgyalt időszak párt- és kormányhatározatai is — több helyes megállapítás és rendelkezés mellett — az egyoldalú 21 A Magyar Népköztársaság Kormányának 4105/1949. (134) Korm. sz. rendelete. Köznevelés 1949. júl. 1. 22 Néplap 1950. aug. 17. 4. old.; szept. 16. 4. old; 1951. júl. 12. 3. old.; 1952. január 12. 3. old. 23 Nevelésügyünk húsz éve i. m. 492. old. 138-as számú lábjegyzete. 24 Világhy Miklós: Felsőoktatásunk tíz éve. Felsőoktatási Szemle, 1955. 151—165. old. 116
