A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Vaskó László: A felsőoktatás történetének áttekintése Debrecenben 1945-1980 között
tak, s az 1927—28-as tanévben is a hallgatóság kb. egynegyede kerülhetett internátusba, elsősorban azok, akik a magasabb eltartási díjakat is meg tudták fizetni. A hallgatóság anyagi ellátása mellett komoly gondot okozott a különböző címeken szedett díjak és a tandíj fizetése, amely az 1939/40-es tanévben 1460,— pengő körül mozgott, az orvoskaron viszont a 2000,— pengőt is meghaladta s mindez az ifjúság tanulmányi munkájára és egész helyzetére is kihatott. 1914 augusztusában 28 egyetemi tanár nyert kinevezést, 1939/40-ben pedig a nyilvános rendes és rendkívüli tanárok száma mindössze 45 fő volt az egyetemen.2 A két világháború közötti időszakban az egyetemen is erősödött a reakciós ideológia. A Horthy-korszak sajátos felekezeti politikája az egyetemekre is kihatott: pl. a szegedi bölcsészkar katolikus, a debreceni bölcsészkar református jellegének erősítésére irányuló törekvések olykor a szakmai-tudományos színvonal rovására érvényesültek. Az oktatómunka színvonalát, a gyakorlati jellegű képzés kifejlesztését kedvezőtlenül befolyásolta még a megüresedett tanszékek késedelmes betöltése, az adminisztratív és egyéb segédszemélyzet számának rendkívül alacsony volta, s nem utolsósorban az 1940. évi 26. te. pedig a természettudományi tanszékek működésének „a további törvényes intézkedésig” való szüneteltetését rendelte el.3 Végül is úgy látjuk, hogy az említett problémák mellett is az egyetem tanárai figyelemreméltó oktató munkát s jelentős kutatásokat végeztek, és több területen gyarapították a hazai és a nemzetközi tudományos eredményeket. Ismeretes az is, hogy az 1930-as évektől a professzorok és magántanárok egy részének liberális szemlélete, néhányuk antifasiszta beállítottsága is kétségtelenül közrejátszott abban, hogy az egyetemen belül, főleg a hallgatók körében egy ellenzéki csoport kialakulhatott. Az oktatók közül többen tagjai voltak az Ady Társaságnak s a Reform Társaságnak Juhász Nagy Sándorral az élen; Debrecenben bontogatta szárnyát a Márciusi Front mozgalom s a debreceni Győrífy Kollégiumban Karácsony Sándor „népi” ideológiája éreztette hatását. A második világháború utolsó periódusában csak a legbátrabbak maradtak munkahelyükön s a felszabadulást követő időszakban ezek aktív tevékenységükkel, a népi rendszer melletti bátor kiállásukkal az egész egyetemet pozitív irányba igyekeztek befolyásolni.4 A felszabadulás eredményeként az iskolaváros jelleg tovább erősödött, a népi demokratikus forradalom kibontakozása kedvező feltételeket teremtett a magyar felső- oktatás, a középiskolai tanárképzés és szakemberképzés szabad fejlődéséhez. a) A demokratikus átakaulás időszaka 1944 őszén a város vezetői fontos feladatuknak tekintették a közoktatásügy és a tanügyigazgatás megszervezése mellett a tudományegyetem kapuinak megnyitását is. A szovjet katonai parancsnok november 11-én látogatta meg az egyetemet, azt kérve vezetőitől, hogy minél előbb kezdjék meg az előadásokat. így a háborús káros helyreállítása mellett megfelelő oktatószemélyzetet kellett biztosítani, s ez utóbbi jelentette a nagyobb gondot. A 4 karú tudományegyetem 48 professzora és 81 magántanára közül csupán nyolc professzor és tíz magántanár maradt a városban. A felszabadulás 2 Kossuth Lajos Tudományegyetem. Db. 1972. 8—9. old. (Szerk.: Némedi Lajos)', Dr. Varga Zoltán: A Debreceni Tudományegyetem története 1914—1944. Db. 1967. 3 Pedagógiai Lexikon II. G—K. Bp. 1977. 429. old. (Főszerk.: Nagy Sándor)', Nevelésügyünk húsz éve 1945—1964. Bp. 1965. 454. old. (Szerk.: Simon Gyula) 4 Lásd részletesebben: Felsőoktatási Szemle, 1975. 1. 47—54. old. 110
