A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Bényei Miklós: A "Margit". Adalékok a Debreceni Munkásotthon történetéhez
Epilógus A háború alatt a Munkásotthon épülete súlyos károkat szenvedett, berendezése teljesen elpusztult vagy elkallódott, az iratok túlnyomó része is megsemmisült. A díszterem freskóit már a többéves katonai beszállásolás idején ellepte a füst.84 A 75%-ban romépületnek nyilvánított ház továbbra is a Munkás Otthon Szövetkezet tulajdonában maradt. Kihasználva az infláció kínálta alkalmat, a szövetkezet egyik vezetője, Tóth László 1945 novemberében kifizette a Városi Takarék és Hitelintézet Rt.-nek a tartozást, így az adósságterhek megszűntek.85 A debreceni munkásság nem nyugodott bele egykönnyen, hogy elvesztette egykori otthonát. A felszabadulás után több kezdeményezés is született a megmentésére. 1945 szeptemberében a Szociáldemokrata Párt támogatásával alakult meg a Munkásotthon Újjáépítő Bizottsága86, majd a DMTE próbálkozott néhány helyiség helyre- állításával87, 1946 decemberében pedig a szakszervezetek szakmaközi bizottsága kívánta itt újra létrehozni a székházát88, anyagiak hiányában azonban mindegyik akció kudarcot vallott. 1947 júniusában a Gyermekbarát Egyesület helyi csoportja akarta rendbehozni és használni az épület keleti részét; de ez a terv sem vált valóra.89 Négyéves szünet után 1947. november 9-én tartotta meg összevont ülését a Munkás Otthon Szövetkezet igazgatósága, felügyelő bizottsága és igazgató tanácsa. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a vezetőség ekkor még úgy képzelte, hogy az épület felújítható.90 Az újrakezdés szándékát jelezte az is, hogy 1948. január 24-én hivatalosan is felvétették a szövetkezetét a cégjegyzékbe.91 A Munkás Otthon Szövetkezet további működéséről azonban nincs adatunk. A Munkásotthon egy részét viszont a postásszakszervezet dolgozói 1949-ben komoly anyagi áldozatok árán rendbehozták, felújították. Eladták a volt Posta Altiszti Egyesület székházát, a szakszervezettől 80 000 forintot kaptak, mozgósították a posta szakiparosait és mások is sok társadalmi munkát végeztek. így nyílhatott meg 1949. június 18-án a postások új otthona, művelődési háza.92 A létesítmény 1956 első felében az úttörőknek adott helyet93, majd 1957—1964 között a városi-járási munkásőrség székháza volt94. Aztán az épületet lebontották. Ma már csak az idősebbek emlékeznek rá, milyen is volt, hogyan nézett ki a Margit. Egyre sűrűbben idézzük fel viszont az egykori Munkásotthon politikai, szellemi örökségét: a többet, jobbat akarás szándékát, a tenni vágyás, a helytállás példáját. A Munkásotthon története ma már szinte legenda, neve a debreceni haladó hagyományok egyik jelképévé magasztosodott. 84 Uo. — 1944. 13. f.; Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának fel- szabadulás utáni történetéből 1945—1948. Db. 1981. 279. p. (a továbbiakban: Vál. dók.) — A freskókról: SZKL, DMOSZ — 1942. 22. f. 85 Vál. dók. 279. old. 86 Felhívás Debrecen város dolgozóihoz és demokratikus polgárságához! = Tiszántúli Népszava, 1945. szept. 13. 3. old. 87 Vál. dók. 279. old. 88 SZKL, DMOSZ — 1946. 36. f., 1947. 50. f. 89 Uo. — 1947. 87. f. 90 Vál. dók. 278—279. old. 91 SZKL, DMOSZ — 1948. 1. f. 92 Érdemes volt küzdeni... = Tiszántúli Néplap, 1949. jún. 21. 3. p.; Győrfi Imre: Az olvasó véleménye. A „Margit”. = Hajdú-bihari Napló, 1984. nov. 13. 4. old. 93 Győrfi I.: i. m. 94 Felkai Ferenc: A „Margit”. Egy régi ház története. = Hajdú-bihari Napló, 1962. ápr. 30. 16. old. 106
