A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Béres András: A Bihar vármegyei tiszti perek forrásértéke

küszöb alá ásott rontószerekről, éjszaka boszorkányok által megkínzott emberekről. Az azonos jellegű esetek között különösen figyelmet érdemlő a nagyszalontai Veres Rebeka boszorkányos rontása, mely bizonyíthatóan Arany János Vörös Rébék című balladájának szájhagyományban élő változatához nyújt írásos, forrásértékű dokumentumot.3

Becsületsértés; E témával viszonylag kevés irat foglalkozik. A veszekedéssel, néhol verekedéssel is párosult esetek a cigányság XIX. század közepi életére is utalnak.

Betyár; Akiknek érdeklődése a XVIII-—XIX. századi betyárok életére vonatkozóan kíván korhű dokumentumokat találni, bőséges forrás áll rendelkezésére a Bihar vármegyei Tiszti perek irataiban. Sok szökevény, kóborló, bitang, hazája-hagyott lappangó, katonaszökevény (desertor) peres irata, s az esetekhez kapcsolódó tanú- vallomások számos értékes adatot tartalmaznak. Pásztorok, kondások, ménespásztorok, lótolvajok állatlopása, elsikkasztása, sertés, juh, marha, lólopás, a hozzá kapcsolódó orgazdaság, pásztorok gúzsbakötése, fosztogató haramiák önkénti vallomása, zsiványok statáriális ítélete, békók nyitása, levágása, ménesek megdézsmálása, betyárokkal való társalkodás, csapiárok, csárdagazdák balkörmű cselekedetei szerepelnek itt. Név szerint a baji Marsó, a tarjáni Pele Zahari, a mihályfalvi Ns. Gaál László, Bernáth János, a berettyóújfalui Ns. Kováts Imre akasztófára ítélése, Palatinszki István és Zöld Marci, szökött katonák, csavargó betyárok, fosztogató zsiványok, haramiáknak Törökszentmiklós és Fegyvernek határában végrehajtott statáriális ítélete, a sarkadi Csuta Ferenc vétkei mind megtalálhatók. De itt találjuk a topái Szűcs György tolvaj és haramia ügyét, a szabolcsi Holhos György lólopási perét, a sárréti lappangó tolvajok cselekedeteit, tarjáni Bota Tógyer ügyeskedését, a körösszegapáti Váradi György útonállásainak leírását, a vértesi Sándor Laci és Vitális József esetét, a mezőgyáni Forrás Ferenc, a nagybajomi Ns. Jenei Sándor lótolvaj ítéletét, a körösszegapáti Puskár Mihály vallomását, Ns. Nadányi Ágnes lótolvajokkal való társal- kodását, a pusztakovácsi Kis Miska Pista elfogatását, a bihari gyanús lótolvaj Darabont István vallomását, az ábrányi lakos Szabó Mihály obsitos katona állatsikkasztását, a jánosdai Halász János lappangtatását, a dobozi Óréh János betyársá- gát, a baji Debrecenyi Mátyás Jánosdán elkövetett tolvajságát, a nagyrábéi csikós Patai Sándor berettyóújfalui ménesben okozott kárát, az esetek vizsgálatát s az ügyükben meghozott ítéleteket. Orgazdák, szalontai Ns. Gyulai György, mezőkeresztesi Ns. Haraszti István, a homorogi csapiár számadása, a pályi Ertsey Zsigmond, a debreceni Végh Zsigmond, a diószegi Ns. Oláh István és felesége káros lappangtató cselekedeteinek leírását és betyárokat segítő biztató közreműködésének összefoglalását mind itt találjuk. A Bihar vármegyében jeleskedő minden kézrekerült „jeles” személyre vonatkozóan olyan gazdag anyag áll rendelkezésre, amelyből a sajátos helyzet megrajzolásában egy kevéssé ismert táj képe konkrétabban megrajzolható.4

A betyár szó több változatban fordul elő anyagunkban. Ezekből néhányat:

Marsó nevű haramia

„Tudja a Tanú nyilvánságosan, hogy akar minémű szökevény, kóborló, bitang s-hazája hagyott legyen, Elekéknél mindenkor helyét leli, most is lappang náloknál valami Marso nevű betyár másodmagával, aki már sok tolvajságban s illyetén gonoszságokban tapasztaltatott.” Vizsg. jkv. Eredeti, latin—magyar.

IV.A 6/f 14. 478. Fase. XXVIII. Tarján. 1815. júli. 28.

3 Béres András: Arany János „Vörös Rébék”-je és nagyszalontai Veres Rebeka boszorkánysága.

HBN. 1971. febr. 28. és Irodalomtörténeti Közlemények 1971. 6. sz. 731—735. old.

4 Béres András: 2. Betyár szavunk tartalma. HBN. 1985. szept. 28.

95