A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Horog Dávid papírpénzhamisító és társai bűnperei a XIX. század első feléből

A Horog-per utolsó dokumentuma 1835. november 23-án kelt.33 A királyi ügyek aligazgatója értesíti a városi magisztrátust, hogy Horog Dávid és Borbély József bűntársai közül Szabó Istvánt és nejét, továbbá — „beteges állapotukra” is figyelemmel, Horváth Györgyöt és feleségét óvadék ellenében szabadlábra helyezik. Szabó Jánost — aki azt vallotta, hogy elégette a nála levő' hamis tízforintosokat, de öt darabot mégis bevarrt felesége ruhájába — ez az intézkedés nem érintette. A vád vele szemben hamis pénz forgalmazása volt, de a határozat szerint „vasra verődik és áris- tomba marad”.34 Horog Dávid további sorsát egyeló're nem ismerjük. A harmadszor is hűtlenségbe esó' bűnös azonban nem számíthatott irgalmas ítéletre.

Alig ült el az újabb Horog-ügy vihara, egy másik veszedelmes bűnszövetség tűnt fel a keleti országrészen a negyvenes évek elején. Ezek a debreceni nagyvásárokon is jelentó's értékben forgalmazott — vízjel nélküli papíron, fém nyomólemezről készült — hamisítványok, amelyeket az Oesterreichische Nationalbankban már külön nyilvántartásba kerültek, mint Gyarmati Mojzes nagyváradi lakos hamisítóműhelyének gyártmányai.35

Az ismertetett periratok — túl olvasmányos, érdekes tartalmukon és sajátos ízű nyelvezetükön — néhány általánosabb tanulságot is rejtenek, részben a sorok között. Ezeket összegezendő, regisztráljuk, hogy:

I. Tény miszerint 1812 körül Debrecenben hamis 5 és 2 forintosokat, majd 1820/21-ben Alsódabason hamis 50 forintosokat, s Debrecenben hamis 10 forintosokat, 1832/33 körül Debrecenben és Püspökladányban megint 10 forintosokat előállító hamisítóműhelyek működtek.

II. Szembetűnő, hogy a büntetőeljárások során feltárt36 hamis pénzmennyiség elenyészően csekélyebb, mint amennyi az egyéb források szerint ténylegesen forgalomba került. Ebből következően a pénzhamisítás nagyrészt a latens bűnözés körében maradt.

III. Horog és társainak perei mintegy keresztmetszetben mutatják a pénzhamisítással és hamis pénz forgalmazással kapcsolatos casus notam infidelitatis esetekben élő magyar bírói gyakorlatot.

E körben figyelemre méltó, hogy az anyagi-jogi büntetőszabály kizárólagosan fő- és jószágvesztést előíró rendelkezését37 nem alkalmazza a Curia az első — 1812- es — perben és Horog Dávidot „sok Esztendei Rabsággal” büntette. Csupán az 1822-es ítélet — hangsúlyozva, hogy Horog „megismételten váltóbankó hamisítás bűntettébe esett” — mondta ki a törvény szavai szerinti ítéletet. Horog társai, akik ugyancsak, mint „fejedelmekhez hűségtelenek” ítéltettek meg, s az infidelitas főbenjáró bűnében bűnösnek találtattak, a korszak büntetési skáláját38 differenciáltan alkalmazva, hosszabb-rövidebb szabadságvesztés büntetéseket kaptak, több-kevesebb súlyosbítással. Az ítélet indokolásából kitűnően a differenciálás kiterjed a fiatal kor, a bűnsegédi minőségben történt elkövetés, a bűnpártolói tevékenység eltérő értékelésére. Figyelmet érdemel még, hogy a hamis pénz forgalmazás esetében a törvény szerint értékhatárt képező 50 forintnyi érték esetében is csak 15 heti büntetést szabnak ki.

33 HBmL. IV. A. 1018/e/39—435/1835.

34 HBmL. IV. A. 1018/a/38.

35 Részletesen Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi pénzhamisítás történetéhez. I. m.

36 A debreceni Protocollum Causarum Criminalium 1800—1848 közötti teljes anyagát is alapul véve — ennek feldolgozását és értékelését máskor fogom eszközölni — kialakult álláspontom.

37 CIH. 1723. évi II. decr. 11. paragrafus.

38 Szokásos a szabadságvesztés büntetést heti kétnapi böjttel és botbüntetéssel is súlyosbítani. Vö. Vájná Károly: Hazai régi büntetések. Bp., 1907.

74