A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Horog Dávid papírpénzhamisító és társai bűnperei a XIX. század első feléből
III. Horog Dávid neve először 1812-ben tűnt fel tehát a debreceni törvényszék bűnügyi irataiban,23 azzal kapcsolatban, hogy öt és két forintos papírpénzek készítése miatt vád alá helyezték, továbbá, hogy bűnös tevékenységébe bevonta szállásadóját Láda István debreceni polgárt, és nevezett feleségét — Fehér Sárát is, aki a hamis papírpénzek felváltásában és „költegetésében” működtek közre. Egyébként maga Horog Dávid is igyekezett a haszon realizálásában. így személyesen vásárolt nagyobb mennyiségű bort — a maga készített ötforintosokon — Győry Ferenctől, amin aztán rajta is vesztett. Amikor a „Camara Regia Hungarico” piros pecsétjével lezárt második — 1813. február 12-én kelt — levél is megérkezett Debrecenbe, Láda István és Fehér Sára is letartóztatásba került, hogy útba indíthassák őket „szigorú őrizet mellett” Pestre. Bővebbet a periratok az 1812/13-as ügyről nem mondanak, s csak egy későbbi utalásból tudjuk meg, hogy Horog Dávid „sok Esztendei Rabsággal bűn tettetett”. Alig múlt el azonban egy évtized, újra találkozunk Horog Dáviddal. 1822 januárjában jegyzik fel a Protocollum Criminalisba az újabb fiscalis actiot, amely szereplőit részben 1821. november 19-én24, részben 1822. szeptember 16-án25 ítélték el, „mint fejedelmekhez hűségteleneket”, de elkülönítve azokat, akiket az „actionalis kereset” kisebb mértékben terhel a bűnügy főszereplőitől. Horog Dávid az 1812-es elítélés után Pest megye börtönébe került. Itt ismerkedett meg két későbbi bűntársával Jeger Andrással és Torjai Antallal. Szabadulása után Horog Alsódabasra (Pest megye) Jeger Andráshoz költözött, majd Horog kezdeményezésére elhatározták, hogy pénzt hamisítanak. Horog Dávid — aki a rézmetszéshez éppen olyan jól értett, mint a kis terjedelmű bankóprés elkészítéséhez — elkezdte az ötven forintos „banko-zettelek” készítését. Torjai, a volt rabtárs bűnsegédként vett részt a főbenjáró bűntett elkövetésében, mert házában helyet adott a hamis bankóprésnek. Ezért 210 forintot kapott a „műhely termékéből”, amelyért ökröket vásárolt.26 Nem tudjuk mi okból — véljük, hogy a szükség hozta így — Horog Dávid Da- basról visszaköltözött Debrecenbe. Néhányat a hamis ötvenesekből adott még Jeger Andrásnak is, aki a helybeli kocsmában igyekezett azokat „Yály Gáborra erőszakolni”. A nyomozás során legalább is erről vallott — Jeger makacs tagadásával szemben — Kosa Péter és Hámos János. Debrecenben Horog régi barátját és bűntársát Láda Istvánt kereste fel, aki „házához lakónak újra befogadta”. Horog Dávid megjelenése után igen gyorsan egy viszonylag nagy bűnszövetséget hozott létre. Az új nyomólemez — amely most már tízforintos „Bankó Czédula” készítésére volt alkalmas új „instrumentumba” került és Borús József debreceni polgár — „kit Horog Dávid csábított bűnre” — segítségvei megkezdődött a „hamis banknotta koholása”. A bankópréshez Borús József ha23 HBmL. IV. A. 1011/d/7—5524/13. 1812. augusztus 14-én olvasták fel a városi törvényszék előtt az 1812. július 27-én kelt iratot. 24 HBmL. IV. A. 1018/e/28—30. 25 HBmL. IV. A. 1018/e/22—386. sz. 26 210 forint 3—4 ökör ára. Vö. HBmL. IV. A. 1018/e. 28—35. 1 ökör 45—80, 1 tehén 50—70, 1 borjú 21—25,1 ló 30—120 forint. Még néhány érték Nagy Ádám: Egy makói pénzlelet a 19. század közepéről. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged, 1980—81) 130—131. old. Makó— Zombor közti rév felszerelése 1846-ban 1200 forint, egy gyalogos átkelése 1 krajcár. Makó tisztségviselőinek fizetése 1849. július 22-i jegyzőkönyv szerint: a polgármester 1000, a főbíró 800, kapitány 750, a főjegyző 1000, a tanácsnok 373, a sebész 300 forint évi fizetést kapott. Egy hajóépítő pallér napi bére 1833-ban 42, a pallér segéd 33, míg az inas 18 krajcár. 71
