A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz
szolgáltunk, mivel annyi majorságbéli szőleje nem volt az uraságnak mint mostanság”.21 Ezzel mintegy utalnak azonban arra, hogy a gazdálkodás az előző birtokosok nyomdokain halad, legfeljebb a zálogbirtokosok intenzivebben használják ki lehetőségeiket és törekszenek majorságok kialakítására is. A birtokátadást megelőzően 1758-ban Parniczky Mihály és Cseh Sándor információiból (a birtok jövedelmezőségéről tett jelentésük alapján) tudjuk, hogy a mar- gitai csapszéken 412, a szalárdin pedig 200 magyar forint jövedelme van a földesúrnak, a majorsági szőlőkből 600 kis cseber, a dézsmaborból pedig 829 kis cseber „jött be”, bár ez utóbbit egyedül a jó termésnek tulajdonítják.22 Siterben rámutattak, hogy megállapodtak ugyan az urasággal 18 nap robotban, ez azonban a jobbágyokra (örökös) nem vonatkozik, mivel ők, „midőn kívántatik, hajtatnak”, s tőlük is (a szabad menetelűektől) ennél többet követelnek. Margitán jóval pontosabban igyekeztek számon tartani a kötelezettségeket: még a 40 évvel korábbiakra is emlékeztek. Ekkor a szolgálat még csak 2 napi volt marhás embereknek, s három napi a gyalogszereseknek. A gróf Csáky família később is csak 6 napi robotot követelt évente a 2 rénes forint taxa mellé. 1759-ben azonban gróf Haller György kétszeresére emelte egész telek után a munkajáradékot, három évvel később pedig már 14 napot kívánt, s tisztjei ennél többet is behajtottak a jobbágyokon. Ez az ún. pontosság a terhek emelkedését illetően némiképpen bizonytalanná válik, ha a margitaiak korábbi, 1751-re vonatkozó panaszaira gondolunk. Kornis Mihály 18 napot határozott meg számukra 1767-ben, ezt és az ezen felüli robotot szabad volt azonban megváltaniuk, így a 2 rénes forint taxán kívül a gyalogszeres egész telkes gazda „öt Rhénes forintot két garast a 34 napi Redemptióval együtt, a Marhás Egész Telekes Gazda pedig ha két ökre volt fizetett 6 Rhénes forintot, a négy ökrös pedig 2 Rhénes forint 15 krajcárt” 23 Margita számára mezőváros mivolta meg is adta a lehetőséget, hogy lakosai a kívánt összegeket előteremtsék. Az 1755-ben készült uradalmi összeírás szerint csak 40 zsellért tartottak számon közülük, 197 a taxalista, s igen jelentős a kézművesek aránya.24 A Kornis gróf idejében magas robotszolgálatot felemlegető falvak (mint ahogyan Szunyogd és Genyéte) maguk is megjegyzik az allodiális szőlőterület növekedését, feltűnő robotterheik megközelítően azonos nagysága (kb. száz nap), s az, hogy egymáshoz igen közel eső településekről van szó. Mindegyik esetben a szőlőművelés: illetve a boreladás iránt megnövekedett földesúri érdeklődés a terhek emelésének okozója, amit ugyanezen falvak többi birtokosánál is megtalálunk, legfeljebb kisebb mértékben: mindenütt a szőlőben teljesített robotot és a bor fuvarozását említik a jobbágyok 25 A szabad menetelő lakosok településein (Árpád, Szalárd, Berekböszörmény) részint az szembeötlő, hogy mennyire különbözőek voltak korábban a követelések, részint az, hogy megfigyelhető egy határozott tendencia azok közelítésére. Szalárdon a bevallások alapján a régi mód szerinti a 18 napos, illetve zselléreknél a 6 napos szolgálat, de a meghatározott robotnapokon felül tűzifa fuvarozási kötelezettségük is volt (amelyet újabban Várad helyett a helységben levő pálinkafőző házhoz kellett szállí21 Szunyogd lakosainak válaszaiból HBmL. IV. A. 1/d. 21. cs. Ugyanezt említik Genyétén is HBmL. IV. A. 1/d. 22 OL. P. 72. Fasc. 827. No 19. — A különféle árendákból ez évben 1301 magyar forint és 84 dénár a bevételük. 23 Siter válaszai HBmL. IV. A. 1/d. 20. cs., Margitáé L. 17. sz. jegyzet. 24 OL. P. 71. Fasc. 4. No 40. 25 Szunyogd, Genyéte és Lüki esetében. — L. a 21. sz. jegyzetet. 57
