A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz
családja átvette. 1767 májusában már gr. Kornist nevezik meg actualis possessor - пак.16 A tényleges birtokos személyében bekövetkezett változások jól tükröződnek a Mária Terézia által rendeletileg előírt úrbéri rendezés irataiban is. Az új urbárium kiadását megelőző és a parasztság helyzetét, terheit, a gazdálkodás lehetőségeit, körülményeit felmérő kilenc kérdőpontokra adott jobbágyi válaszok adnak erről tanú- bizonyságot. A falvak lakói — bár a birtokba kerülés időpontjait esetenként pontatlanul adták meg17 — részletesen leírták, hogy a „mostani Földes Uraság” előtt kinek, milyen feltételek mellett teljesítettek szolgálatot. A válaszokból kiderült, hogy az úrbérrendezést megelőző két évtizedben településenként eltérő módon és mértékben ugyan, de mindenütt a korábbiakhoz képest jelentősen nőttek a kötelezettségek. 1751-ben a margitaiak például Ferdényi Ferenc bihari viceispánnak panaszkodtak, rosszabbodott a helyzetük, mióta „az erdélyiekkel megegyeztek, napi szolgálatuk megváltozott” 3 napról 12 napira. „Bizonyára pennával sokféle bajunkat le nem lehetne írni, sem nyelv ki nem mondhattya” írták, de közben sorolták sérelmeiket is: a szénát, amit követelnek tőlük pénzen kell venni, őfelsége hadi rendjei pedig szekerezéssel, szállásadással, strázsálással, éjjeli-nappali fáradtsággal gyengítik őket (valójában ezt írják le a leginkább gyötrelmesnek). Ezzel indokolták azt is, hogy puszta telkeiken más vidékről jött emberek nem tűrik sokáig „ez terhes ínséget és elébb állnak”. Az állami terhek súlyát természetesen azért ecsetelték ilyen drámaian és ügybuzgóan, mert a 3 nap robot visszaállításának támogatására kívánták az alispánt megnyerni.18 A terhek növekedése azonban általános, a bihari birtokosok körében másutt is tapasztalható. Az Esterházyak derecskéi uradalmában pl. az 1712-ben még 3500 ft taksa 1745 után emelkedett meg hirtelen, 1748-től 1760-ig 12 ezer forintot, 1759— 1768 között már 14 ezer forintot, az 1768-ban 10 évre kötött szerződés szerint pedig 16 150 ft-ot követeltek a lakosoktól.19 A Csáky-birtokokon másként jelentkezett a kötelezettségek emelkedése a csak örökös jobbágyok által lakott, a csak szabadon költöző jogállású és a vegyes kondíciójú településeknél. Örökös jobbágyok esetében csak azt közlik, hogy „régi mód szerint minden Szolgálatyát valamikor kívántatik meg tesszük a Földes Uraságnak”. A taxa (census) fizetését a földesúr elengedi, vagy nem is tudnak róla, a kilencedet viszont a „maga termésében adják”.20 A vegyes kondíciójú falvak válaszaiból kiderült, hogy a robot- terhek növekedésének okát maguk is a földesúri gazdaság igényeinek változásából vezetik le: „az mint az Uraság Majorságának szüksége hozza magával a szerint tész- szük a szolgálatot”. Korábban gróf Haller úr birtokáig „kevesebbet mindazonáltal 16 OL. P. 72. Fasc. 328. No 1—No 2. 17 Kivételnek számít Margita, 1770. január 6-án készült válaszadása, amely a valósághoz hűen 1767-re teszi gróf Komis Mihály birtoklásának kezdetét. HBmL. IV. A. 1/d. 13. cs. 18 OL. P. 72. Fasc. 327. No 29. Holott Bihar megye 1750-ben megtiltja, „nehogy a földesurak 12 nap munkán és egy császári aranyon felül egyezzenek meg jobbágyaikkal”, ami éppenhogy a 3 napos évi robot felemelését jelentette HBmL. IV.A. l/а. Acta Generalis Congregationis Protocollum 12. k. 1750. 34. Hasonló esetre idézi Orosz István: Berettyóújfalu agrárviszonyai a XVII—XIX. században — Berettyóújfalu története — Berettyóújfalu 1981,(Szerk.: Varga Gyula) 268. old.,ahol szintén kevesebb a munkajáradék az ország nagy földesúri majorságokat építő vidékeinél. 19 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után, Bp., 1968. 88., 91., 93. és 94. old. A népességszám növekedését meghaladó emelkedésről van szó. 20 HBmL. IV. A. 1/d. 20. cs. — Sitervölgye kilenc kérdőpontja. Fegyvernek, Sitervölgye, Nagy Tótfalu lakói hasonlóan nyilatkoznak. 56
