A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Beőthy Ödön művelődéspolitikai nézetei

mány őt jelölte ki konstantinápolyi követnek, de a török porta nem fogadott magyar diplomatát. A világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült, aztán külföldre menekült. Angliában élt, súlyos betegség kínozta. Hogy feleségével találkozhasson, Hamburgba utazott; ott halt meg, 1854. december 7-én.3

Beöthy Ödön öt alkalommal képviselte Bihar megye nemességét a rendi ország- gyűlésen. Először, 1830-ban még inkább csak tájékozódott; 1848-ban pedig mindössze pár napig volt Pozsonyban, jóformán be sem kapcsolódhatott a forradalmi törvények előkészítésébe. A közbeeső három diéta — 1832—36, 1839—40, 1843—44 — viszont munkássága meghatározó, jellegadó szakaszának számít. Kilépett a munici- pális, megyei politika köréből és országos jelentőségű személyiséggé emelkedett; mindegyik alkalommal ott volt abban a szűkebb ellenzéki csoportban •— mondhatnánk így is: a liberálisok vezérkarában —, amelyik a vitákban képviselendő álláspontok és a követendő taktika kidolgozásában döntő szerepet játszott. Beöthy Ödön az alsó tábla nem hivatalos, ún. kerületi ülésein — ahol a napirendre tűzött kérdésekről először tárgyaltak a követek — és a hivatalos, ún. országos ülésein gyakran kért szót. Beszédeiben, érvrendszerében a liberális reformellenzék programjának két sarkpont, jára támaszkodott: a nemzeti önállás, a nemesi alkotmány védelme az osztrák uralkodóházzal, az abszolutisztikus törekvésekkel szemben; ezen alkotmány megreformálása, a polgári átalakulás sürgetése. Különösen nagy erővel küzdött a magyar nyelv jogaiért, a törvénytelenségek, azún. sérelmek orvoslásáért és a protestánsok teljes egyenjogúsításáért, a vallásszabadságért, de állást foglalt az úrbéri rendezés, majd a jobbágyfelszabadítás, valamint a szólás- és sajtószabadság, az esküdtszék, a közteherviselés és még egy sor, a polgárosodás irányába mutató követelés mellett.

Pályájának reformkori szakasza részleteiben ma még feltáratlan; csupán egy pár cikk vagy kisebb forrásközlemény, vázlatos életrajzainak néhány utalása, újabban egy-egy elejtett mondat foglalkozik ekkori gondolataival, gyakorlati tetteivel.4 A továbbiakban Beöthy Ödön többágú politikai, szónoki munkásságának egyik területére kissé mélyebben kívánunk behatolni: egy világosan körülhatárolható forráscsoportból, az országgyűlési tanácskozásokról vezetett hivatalos jegyzőkönyvek, naplók és más egykorú feljegyzések gazdag tárházából merítve megkíséreljük bemutatni művelődéspolitikai nézeteit. Két dolgot okvetlenül szükséges előrebocsátani.

A rendi országgyűlések követeinek magatartását nagymértékben befolyásolta a megyei közgyűlés által adott instrukció. Az utasítás kötelező erejű volt: a követ csakis ennek megfelelően nyilatkozhatott (szólalhatott fel vagy szavazhatott). Ritkán hatolt viszont a részletekbe, inkább csak a főbb célokat, feladatokat jelölte meg. Ilyenformán a követek maguk munkálták ki álláspontjuk indoklását, és viszonylag szabadon — de az instrukció szellemében — kapcsolódhattak az újabb, módosító indítványokhoz is.5 Beöthy Ödön hozzászólásaiban szintén megfigyelhető ez a kettősség. Figyelembe veendő azonban az is, hogy ő — mint a bihari ellenzék elismert vezetője — a követutasítások összeállításának is részese volt. Vagyis az esetek többségében saját elképzelései mellett emelhetett szót a diétán.

Beöthy Ödön nem volt művelődéspolitikus — mint ahogy nem volt az a liberális reformellenzék sok más vezetője sem —, de pontosan felismerte a művelődési kérdé3 Életrajzi adatai: Csengery A.: i. m. 25—26. old.; -á-r-: Beöthy Ödön (1796—1854). = Vasárnapi Újság, 1868. 26. sz. jún. 28. 305—306. old.; Hegyesi Márton: Biharvármegye 1848—49-ben. Nagyvárad, 1885. 24—31. old. L. még: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Bp. 1967. 183. old.

4 1848—49-es tevékenységéről részletes, jól dokumentált áttekintést ad Hegyesi M. i. m.

5 Kovács Ferenc: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója. Bp., 1894. 1. köt. 57. old.; Rumlik Emil: Adalékok a pozsonyi országgyűlések történetéhez. Pozsony, 1908. 5. old.

24