A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - J. Frater Zsuzsa: Népskolák Bihar megyében 1770/71-ben

VII. láblázat. Iskoláshelyek eltérő felekezetű iskolával

Iskoláshelyek száma felekezeti többség szerint

Összes

iskoláik

száma

Eltérő felekezetű iskoláik száma

Összesen

rk.

ref.

ev.

gkat.

gkel.

vegyes

felekezetű

római katolikus

1

i

_

i

_

_

_

i

református

19

41

12

—

i

5

5

3

23

görög katolikus

1

2

—

i

—

—

—

—

1

görögkeleti

9

11

3

6

—

2

—

—

11

Összesen

30

55

15

8

i

7

3

2

36

A táblázat 30 iskoláshely 36 más felekezetű iskoláját mutatja ki. Rögtön a többségben római katolikus lakosságú Szent Jób tűnik fel, ahol református volt az iskola, valamint a görög katolikus Pocsaj, szintén református iskolával. Reformátusok lakta 19 helységben 23 egyéb felekezetű iskolát lehet összeszámolni, míg 9 görög keleti többségű településnek egyetlen görög keleti iskolája sem volt.

Az iskolák alapításának ideje általában a messzi múltba nyúlik vissza. Az összeíró kérdésére szinte mindig azt a választ kapta, hogy az iskola „ember emlékezet óta” fennáll. Érdekes azért néhány új alapítású római katolikus iskolát látni (Derecske, Élesd stb.); valamint a görög katolikus iskolák szaporodását figyelni (Bél, Gálos Petri, Kardó stb.). A kakadi református iskola 1731-ben kezdte el működését, akkor tehát, amikor a református oktatás igen hátrányos helyzetbe került. Feltűnő' Mihály- falva esete, ahol az alapítási évró'l a megjegyzések között hallunk. Iskolájuk a betelepítés óta működött — jegyezte fel az összeíró. Az iskola református, tehát a helység új lakosai ismét magyarok voltak.

Az iskola épületére, annak állapotára, a tantermek számára vonatkozó adatokat nélkülözzük. Egyetlen epés megjegyzést mégis tesz az összeíró a köbölkúti papról. „Bár még alig van néhány katolikus a faluban, a pap máris építteti a házát...”

Az iskolákban folyó munkáról a tanított tantárgyak megvizsgálásával nyerhetünk képet. A jelentés részletesen lejegyzi a tanított tantárgyakat, melyek olvasás, írás, nyelvtan, számtan és hittan. Néhány helyen, ahol a tanító felkészültsége azt lehetó'vé tette, a latin nyelv, a földrajz, a poétika és logika, valamint a retorika tanítása is előfordult. A tanítás nyelve minden esetben az anyanyelv, ahogyan a korban valamennyi népiskolára az anyanyelvi oktatás volt jellemző'.16 17

Tanulságos az iskolák tanított tantárgyak szerinti megoszlása:

olvasás 100 iskolában

írás 157 iskolában

nyelvtan 72 iskolában

számtan 56 iskolában

egyéb tantárgy 5 iskolában

Nincs olyan tantárgy, melyet valamennyi iskolában tanítottak volna. A legtöbb helyen írás oktatásával foglalkoztak, ezt követte az olvasás, már lényegesen kevesebb helyen a nyelvtan és csak az iskolák egyharmada a számtan tanításával. A megjegyzések épp e témában a legszámosabbak, a lakosság — mintegy az ismeretek hiányától szorongatva — egyre hangosabban követelte a számtan bevezetését az iskolákban. A vallásoktatás összeszámolásánál gond adódik. Nehezen képzelhető el ugyanis olyan

16 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között.

17 Mészáros István: Népoktatásunk 1553—-1777 között. Pedagógiai Közlemények, Bp., 1972. 29. old.

20