A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Forrás - Radics Kálmán: Hajdúdorogi bérbe adott úri birtok leltára 1944 nyarán
A Harsányi-féle birtokon egy számosállatra 5,6 kh. jutott. Ez a számítás nem csak a bérelt 443 hold területet, hanem a bérlő saját tulajdonában levő 83 kh. földet is magába foglalóan készült. Hajdúdoroghoz a gazdalajstrom7 szerint 17 959 kát. hold és 318 négyszögöl határ tartozott. A szántóterület évenként némi ingadozást mutat, ami nem számottevő. A szántó egy része beszolgáltatási kötelezettség alá esett (ez 4733 kh., kenyérgabonából 405 597 és vegyes terményből ugyanennyi búzakilogramm). A Harsányi haszon- bérletből a leltár tanúsága szerint 54 holdat hagytak meg rétnek és legelőnek, s a sokféle kultúrnövényből — a nagyobb vetésterületeket említve — őszi búzának 138 holdat, tengerinek 67-et, borsónak 60-at és dohánynak 40 holdat fogtak be. Amíg a XIX. században a szarvasmarha-állomány Hajdúdorogon szinte kizárólag fehér színű, igázásra és hizlalásra kiválóan alkalmas, igénytelen, de rosszul tejelő fajtából állt, addig századunkban a magyar tarka tenyésztése — összefüggésben az intenzifikálódással — került előtérbe.8 E birtokon az állománynak több mint a fele tarka 1944-ben, ami azért még az igázás hagyományos formáját, erejét is jelzi. A fajtaváltás jóval gyengébb a sertés- állománynál, a 450 sertésből 422 mangalica és csak 28 berkhsire. A munkagépekkel való ellátottság sem mutatja kielégítően a bérlők eredményes gazdálkodását, ami pedig valós, hiszen ők még a gazdaságot eladósodva vették át. A gazdasági felszerelések között egy műtrágyaszórót találunk, szükség is volt rá, mert az állatállomány trágyatermelése aligha lett volna elegendő a földterületre. Hajdúdorogon a szántóterület trágyaigénye 1940-ben 14 319 katasztrális holdra 715 950 q istállótrágya,9 ami holdanként 50 mázsának felel meg.10 * 1942-es számítások11 alapján a nagyközségben 4434 db számosállat után a trágyahozamot 376 890 q-ra becsülik, s ez holdanként csak 26,3 mázsát jelent. Visszatérve a Harsányi földbérletre, az ott levő állatok trágyatermelése körülbelül 9000 q lehetett évente, az egy holdra jutó átlag pedig 19,1 q. Mindezek alapján tehát nyilvánvaló, hogy az eredményes gazdálkodás érdekében műtrágyára is szükség volt, erről azonban nem rendelkezünk számadatokkal. A mezei leltárban benne van a Harsányi Andrásné és kiskorú gyermekei (Mária és Éva) tulajdonát képező 83 kát. hold mezőgazdasági ingatlan is, amit a tulajdonosok 1944 végéig szintén a zárgondnok kezelésébe kívántak adni, hogy az addig is közösen művelt birtok együtt maradjon. Az egyes termények (magvak) árát, becsértékét azért állapították meg a piaci árnál magasabban, mivel Harsányiék termelési szerződést kötöttek a magyar királyi Magtenyésztők R. T. budapesti céggel, s így mint nemesített és fajtaazonos vetőmagvakért jobb termelői árat értek el. A leltár felvételekor a birtokot kincstári adótartozás nem terhelte, az egyéb tartozásokat (személyeknek, a helyi hitelszövetkezetnek és takarékpénztárnak) 109 199 pengőben állapították meg. Az épületek kivételével a leltárban szereplő becsült értékeket a függelékben közöljük. Az összértéket 381 710,5 pengőben állapították meg. 7 HBmLHb. XXII. 102/d. i. к. 8 Oláh J.: i. m., 117. old. 9 Uo.: 110. old. 10 Ez kis híján megegyezik a gazdasági szakemberek által elfogadott adatokkal, azaz „egy hold szántóterület trágyaszükséglete 3 évenként kb. 160 q istállótrágya”. Közli: Gunst Péter: Nagybirtok leltárak 1934—1939. Agrártörténeti Szemle. VII. évf. 1965. 2—3. sz. 260. old. 190
