A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Forrás - Rácz István: Hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek

A vagyon és életmód legláthatóbb jelei közé sorolhatók az osztálylevelekben megörökített ingóságok, ezek között is a bútorzat, konyhai felszerelés, ágy- és fehérneműk stb. Meg kell azonban jegyezni, hogy életmódkutatáshoz szükséges részletességgel csak a vagyonosabbak leltároztatták ingóságaikat, így elsősorban ilyen vonatkozásban hasznosítható források. A Karap család forrásközleményünkben is egészében közölt osztálylevele29 szemléletesen mutatja, hogy a hajdúvárosi társadalom előkelőbb rétegére viszont sokatmondó kútfő.

Nem kívánom külön dokumentálni, hiszen az eddig elmondottak egyértelműen bizonyítják, hogy a hajdúvárosiak vagyoni viszonyai is polarizáltak voltak. Ez a szántó- és szőlőföldek, valamint az állatállomány nagyságrendjéből kitűnik.

De ugyanakkor szükséges arra külön is rámutatni, hogy a végrendeletek és osztálylevelek is jelzik a hajdúvárosi társadalom eredet szerint való összetettségét. Több esetben találkozunk hajdúvárosban lakó nemesek végrendeleteivel és osztályleveleivel.30 Dorogon Kökényesdy János31 és Lénárt János özvegye,32 Böszörményben a Karap család tagjai33 nemesi armalis tulajdonosai voltak. Ez a különleges jogállásuk azonban tulajdonjogi viszonyaikban nem tükröződtek, mert vagyonaikat nem a nemesi, hanem csak hajdújogan bírták. Ugyanazok a jogok illették meg és ugyanazon kötelességek terhelték őket, mint a törzsökös hajdúkat..Hasonló volt az ő jogállásuk a szabad királyi, vagy más mezővárosba beköltözött armalista nemesekéhez: csupán személyüket illetően élhettek nemesi jogállásukkal, minden egyéb vonatkozásban a polgári jogok és kötelezettségek zsinórmértéke szerint kellett alkalmazkodniuk a közösség szokásrendjéhez. Az sem volt szükségszerű, hogy valamennyi beköltözött nemes a város társadalmának vagyoni élvonalába kerüljön, bár eléggé általános tünetként értékelhető.

Mindent egybevetve tehát azt mondhatjuk, hogy a hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek sokrétűen hasznosítható fontos forrásai a történeti kutatásnak. Természetesen ezeknél is érvényesnek kell tartanunk azt a korábbi megállapításunkat, hogy vallomásaik rászorulnak a társiratok kiegészítéseire és kontrolljára, figyelmen kívül való hagyásukkal azonban sok olyan információról mondana le a kutató, amelyeket semmi más forrástípusból nem pótolhat.

Az alábbiakban hét hajdúvárosi végrendeletet, illetve osztálylevelet adunk közre. Az 1. sz. kivételével valamennyit teljes terjedelmében közöljük, csupán a dátumokat és aláírásokat hagytuk el, illetve a címhez helyeztük át. A publikációnál az eredeti helyesírási módot meghagytuk, csupán az ékezeteket, központozásokat módosítottuk értelemszerűen. A szövegben előforduló idegen kifejezések magyar fordításáról, pénznemekről és mértékegységekről az 1. sz. jegyzetben közölt kiadványokban tájékozódhat az olvasó. A határrészek térbeli elhelyezkedéséről és hasznosításának módjairól az egyes városmonográfiák nyújtanak eligazítást.

29 Adattár 6. sz.

30 Vö. Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén. A HBmLÉ. IX. 1982. 17—26. old.

31 1821. április 6-án kelt végrendelet. V. A. 102/f. 1.

32 1818. február 17-én kelt végrendelet. V. A. 102/f. 1.

33 Adattár 6. sz.

139