A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban

Néhány Bihar vármegyei község vízügyi iratait is külön kezelték, mivel ezen iratokon a debreceni és a nagyváradi hivatal jelzetei vegyesen találhatók 1928—1944-ig, s ezért nem sorolták be a többi bihari község anyagához.34

A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal b) állagába helyezték el a nyilvántartási és segédkönyveket. Néhány miniszteri rendelet 1912—1917 található egy külön kötetben, emellett iktatókönyvek 1893, 1934—1948, Szabolcs megyei tárgymutató kb. 1890—1900, Szatmár megye vízügyi iktatója 1936—1941 és a hajómalmok törzskönyvei 1902-bó'l. A segédkönyvek nagyon hiányosan maradtak meg. A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iktatókönyveibe a tételszámokat bejegyezték, ennek alapján tehát a jelzetrendszer tanulmányozható az egyes korszakokban. A Szabolcs és Szatmár megyei segédkönyvek nem használhatók kutatásra, mert az iratok mai jelzeteit nem tartalmazták.35

A fond c) állagában a számadási iratok találhatók 1908—1942. Csupán néhány kötet pénztári napló maradt meg, a pénzügyi ügyvitel egy részterületét dokumentálva. Levéltári megőrzésüket ezen közigazgatástörténeti szempont indokolta.36

Végül meg kell említeni, hogy a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal töredékes iratanyaga az Országos Vízügyi Levéltárba került.37 A kutatás során ezen iratanyagot is figyelembe kell venni.

A kutatások megkönnyítése végett néhány javaslatot vetnék fel a fond részbeni átrendezése kérdésében. Problematikus az állagtagolás jelenleg. A segédkönyvek ugyanis funkcionálisan az ügyiratokhoz tartoznak, tehát az a) és b) állagot össze kell vonni, s ügyviteli iratok lenne az új állagcím. A számadási iratok képeznék a b) állagot az új állagtagolás szerint.

Az ügyviteli iratok jelenlegi rendszerében vegyesen találhatók a vármegyék iratai. A gyűjtőszám mellett feltüntették a vármegye nevét vagy betűjelét. A gyűjtó'számok sorrendje valószínűleg a munkálatok megkezdésének az időpontját követte. Csak ezzel magyarázható, hogy egymást követően Hajdú megyei és Bihar megyei községek vízügyi iratai kaptak gyűjtőszámot, pl. 15/2 mikepércsi, 15/3 hosszúpályi iratokat jelölt. Javaslom, hogy rendezzük át az iratokat vármegyék szerint csoportosítva. Az átrendezés során a vármegyék betűrendjében helyeznénk el az iratokat.

A kutatók tehát könnyen áttekinthetnék a számukra szükséges anyagokat, míg jelenleg az egész repertórium átnézendő, s még akkor is lehetnek vegyes iratcsomók, melyeket egyenkénti iratvizsgálattal lehet csak kutatni.

Megfontolandó volna, hogy az eredeti gyűjtőszámok sorrendjét is visszaállítsuk-e, az 1945 utáni új számrendszert külön kezelve, illetve az 1944 utáni iratok után helyeznénk el. Említettük már, hogy az 1/1. tétel alatt valójában 4 gyűjtőszám található. Emellett van 1/2, 1/3, 1/4. gyűjtőszám is, jelentős mennyiségű alszámokkal. 1945 után az új gyűjtőszámokba olyan széleskörű iratanyagot vontak össze, hogy ez inkább nehezíti a mai kutatómunkát, semmint könnyíti. Ha a régi 358. gyűjtőszámot vizsgáljuk, mely ma az 1/1. új tételszámon belül található, akkor is igen sokoldalú iratanyagot tanulmányozhatunk, melyben debreceni, hajdúszoboszlói, balmazújvárosi, több Hajdú vármegyei községi, hajdúböszörményi, püspökladányi, földesi, monostorpályi iratokat helyeztek el. A gyűjtőszámok kialakításának rendszerét részletesebben kellene tanulmányozni, bár 11,50 fm iratanyagról van szó, tehát a részletes vizsgálat és az átrendezés igen időigényes volna. Mindenesetre a vármegyék szerinti átrendezést kellene

34 HBmL. VI. 256. 89. cs.

35 HBmL. VI. 256/b. 1—11. k.

36 HBmL. VI. 256/c. 1—5. k.

37 Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke. LSz., 1982. 304. old.

128