A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében
zsef által szerkesztett általános egészségügyi szabályzat „Generale normativum in re sanitatis” kisebb módosításokkal 1848-ig meghatározta a törvényhatóságok egészség- ügyi teendó'it, mégis egészségügyünk alapkövének az 1876. évi XIV. tc.-et tekintjük, mely szabályozta a hatósági orvosok státusát, jog- és feladatkörét. A törvény szerint a hatósági orvosok a helyi önkormányzat alkalmazottai. A hatósági jogkört az ön- kormányzat helyi vezetői gyakorolták. A törvényhatósági tiszti főorvos a közgyűlésnek, a polgármesternek közegészségügyi szakközege volt. Munkakörét e minőségé- ben a szervezeti szabályrendeletek határozták meg. Feladatköre a törvényhatóság egész területére kiterjedt s funkciójához tartozott az egészségügyi viszonyok vizsgálata, a járványos betegségek megeló'zése. E munkakörében egyik legsúlyosabb feladata a fertőző' betegségek elleni védelemből adódott, a népbetegségek, az alkoholizmus, a csecsemőhalandóság elleni küzdelem, továbbá iskolák, kórházak, ipari üzemek, műhelyek, telephelyek, gyógyszertárak egészségügyi viszonyainak felülvizsgálata tartozott még munkaköréhez. Jellemző, hogy gyógyító munkát nem folytatott, csupán szervező, irányító és ellenőrző közegként látta el hatósági munkáját.29 A tiszti főorvos hivatalból tagja volt az 1876. évi VI. te. által szervezett Közigazgatási Bizottságnak. E minőségében rendszeres havi jelentésben tájékoztatta a Bizottságot a város egészségügyi viszonyairól, demográfiai arculatáról. Jogállásában az 1936. évi XI. te. hozott változást, mely a tiszti főorvost állami tisztviselővé nyilvánította s kinevezését a belügyminisztertől kapta.30 A város egészségügyi személyzetének részletes teendőit az 1887-ben „Debreczen szab. kir. város köztörvényhatóságának szervezeti szabályzata” címen kiadott utasítás határozta meg. A hatósági feladatokat a tiszti főorvos irányítása alatt 3 kerületi orvos, 3 bába, a közkórházi orvosi teendőket 1 kórházi főorvos és 1 kórházi alorvos; az állatorvosi munkákat 3 állatorvos és 1 segédállatorvos látta el. A főorvos teendőiről fentebb már említést tettünk. A városi kerületi orvosok végezték a város szegényeinek és cselédjeinek ingyenes gyógykezelését, felügyeltek a dajkaságba kiadott gyermekekre, teljesítették a himlőoltásokat és végezték a halottkémlést, a kéjhölgyek rendszeres vizsgálatát; a piac és iskolák felügyeletét. Mindezekről a munkákról havi és negyedéves jelentésben számoltak be a tisztifőorvosnak, aki összegezte a jelentéseket és tovább terjesztette a polgármesterhez. A Tisztifőorvosi Hivatal működése során keletkezett iratok ily módon elsődleges forrásai a helytörténeti kutatásnak.31 Sajnálatos, hogy mind az általános főorvosi iratok, mind a városi egészségügyi ellátással összefüggő iratok csak hiányosan maradtak meg, emiatt a kapitalista kor egészségügyi viszonyainak feltárásánál nem hagyhatók figyelmen kívül Debrecen város polgármesteri iratai, a törvényhatósági bizottság működése során keletkezett közgyűlési jegyzőkönyvek, közigazgatási bizottsági iratok sem.32 * A Tisztifőorvosi Hivatal működéséből származó iratok a tisztifőorvos mindenirányú tevékenységére nézve szolgáltatnak adatokat. Az általános egészségügyi irányításon túlmenően iratok vannak a kolerajárványról, az egészségügyi statisztikákról, a népmozgalmi adatokról, a tbc helyzetről, iskolák, óvodák egészségügyi vizsgálatáról stb. Ugyanakkor 29 Fülöp Tamás: Egészségügyi szervezéstan. Bp., 1969. 170. old. és Magyar Törvénytár 1875—1876. évi törvénycikkek. (Szerk.: Márkus Dezső) Bp., 1896. 363. old. 1876. évi XIV. te. a közegészségügy rendezéséről. 30 Vörös Károly: A polgári kori törvényhatósági közigazgatás. Bp., 1956. 54. old. 31 HBmL. IV. B. 1408. 32 HBmL. IX. 271. és A Helytörténetírás Levéltári Forrásai II. 1848—1944. (Szerk.: Komoróczy György) Db., 1972. 532. old. A Tanácsköztársaság egészségügyére 1. Mervó Zoltánná: A két forradalom egészségügyi és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918—1919. HBmLÉ. V. évf. 173—190. old. 116