A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Bakó Endre: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság történetéhez

hogy mindkét tagság soraiban legalább fele arányban Békés községben lakó személyeket találunk. Ugyanakkor hatvan Szabolcs megyei község búzaadománnyal támogatta az egyesületet. Az egyetem tanárai majdnem kivétel nélkül önként vállalták, hogy évenként tíz aranykoronával járulnak hozzá a társaság működési költségeihez. Az első években 211 volt a pártfogó tagsági díjat fizetők száma. Az 1924. április 27-én tartott közgyűlés a pártfogó tagok évi díját öt aranykoronában, az örökös párfogókét egyszer s mindenkorra harminc koronában, az alapítókét egy alkalommal fizetendő százötven aranykoronában állapította meg. De ezek a díjak csak a megállapítás napjától voltak érvényesek, a régi tagok önkéntes felajánlás szerint rótták le tagdíj-kötelezettségüket.

Kisebb-nagyobb adománnyal támogatta a társaságot egy sor Hajdú, Szabolcs vármegyei intézmény, és rendszeres államsegélyt folyósított a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1923-tól változó összegben. Hajdú, Szabolcs, Békés vármegye és Debrecen sz. kir. város viszonylag jelentősebb adományokat ajánlott fel.21 A némelykor milliós összegű koronák persze alig értek valamit. Tóth Lajos például adományként felajánlotta, hogy majd fedezi Jogképesség című dolgozata különlenyomatának költségeit, melyek csaknem 889 ezer koronára rúgtak.22 A társaságnak ingatlan vagyona nem volt, állandó helyiséget is csak az egyetem központi épületében kapott a harmincas évek elején. Vagyona 1924-ben összesen 8 millió 383 ezer korona, ugyanannyi teherrel a Debreceni Első Takarék- pénztárnál, s abban az évben 5 millió 579 ezer korona forgalmat bonyolított le.23 1928-ban a jövedelem 5 ezer 762 pengő, a kiadás 5 ezer 179 pengő24 Az 1929. december 30-án kelt zárszámadás szerint 3 ezer háromszáz pengő volt a gazdálkodás összege, de az Alföldkutató Bizottságé majdnem ugyanannyi.25 1931-ben 6270 pengő volt a fedezet, 6570 a kiadás. 1933-ra már csak 3800 pengős költségvetést terveztek, később még azt is mérsékelni kellett. Gaszner Géza pénztáros jelentésbe foglalta panaszát: „ .. . sajnos, pártfogó létszámunk erősen apad, kilépések, halálozás, elköltözés miatt 71-ről 60-ra, a tanári megajánlások 1932-ben az orvosi és jogi karról nem folytak be.” A jövedelmek bizonytalan voltára való tekintettel azt javasolta, hogy „méltóztassanak a kiadványokat általában 1933-ra szüneteltetni”.26 Az 1935. június 2-án tartott közgyűlésen Darkó Jenő, az első osztály elnöke, mint a társaság helyettes elnöke tartott számvetést Pokoly Józsefre emlékezve, s feltett két fontos kérdést. Az első úgy hangzott: vajon helyes volt-e a társaság célkitűzése az induláskor? A másik: megfelelt-e a társaság eddigi működése a jogos reményeknek? Válasza értelmében Pokoly József alapkoncepciója helyesnek bizonyult, de a kitűzött

21 HBmL. i. h. 8—9. old.

22 Alm. II. 13. old.

23 Alm. I. 13. old. A költségek a következők: előadási 138 600, általános 524 850, munkadíjak (gépírás, kézbesítés) 700 000, könyvkiadványok számlája 4 136 078 korona, összesen 5 579 578 korona. Az összeg nagyságából következtethető, hogy az előadásokért tiszteletdíjat nem fizettek.

24 HBmL. i. h. 8. old.

25 Alm. II. 23. old. A Honismertető Bizottság 1931-ig önállóan kezelte a pénzk ez azonban alapszabályba ütközött, tehát egységesítették. A városi számvevőség egyébként a társaság működését, gazdálkodását, adminisztrációját legtöbbször kifogástalannak találta.

26 HBmL. i. h. 33. old.

96