A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Bakó Endre: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság történetéhez
mert a városban az egyetemen kívül még számos tudós élt, alkotott, és még több középiskolai tanár végzett szerény, de folyamatos és értékes tudományos munkát. A társaság megalapítóit nyilván ösztönözték a német tudományszervezet és -politika 19. századi eredményei és modelljei: minden kisvárosi egyetem és régió létrehozta a maga tudományos szervezetét. Mivel a debreceni egyetem professzorai között nem akadt, aki valameddig ne látogatott volna német protestáns egyetemet, a példa természetes és vonzó volt. Jól gondolták a professzorok, hogy egy erős tudományos egyesület növeli az újonnan létesített egyetem tekintélyét és befolyását az országban, még inkább a régióban, a tiszántúli hazarészben. Könnyebben szerezhetnek munkájukhoz anyagi és erkölcsi támogatást, ha eleget tesznek egy bizonyos társadalmi igénynek. Jól látták azt is, hogy a kutatómunka egyes területei szoros kapcsolatot kívánnak a közvetlen környezettel, sőt nélküle elképzelhetetlenek. Ezt emeli ki érdemnek Pokoly József életrajzírója is: „A debreceni és tiszántúli társadalom érdeklődését, szeretetét és áldozat- készségét nehéz és zavaros időkben, egynéhány kiváló egyetemi és egyetemen kívüli munkatárs önzetlen segítségével maradandólag biztosította.” (Pokoly József egyébként már 1908-ban azt vallotta, hogy „minden tudományosság csupán annyit ér, amennyit a gyakorlati életnek használ”.)9 Ám a politikai megfontolásokról sem szabad megfeledkeznünk. A társaság megkülönböztetett módon hangsúlyozta az ország nehéz helyzetét, s „hogy kiemelkedés ebből a mostani rendkívül nehéz és szomorú helyzetből elsőrendűen a kultúra erejével, a kultúra fölényével lehetséges, vagyis, hogy mi azokat, akik felettünk, hazánk egyes, most elszakított részein uralkodni akarnak, kultúrában, tudományban és művészetben egyaránt felülmúljuk, mert ebben az esetben hiába minden békeszerződés, a természet örök és megváltozhatatlan törvényei alapján mi fogunk uralkodni felettük és nem ők felettünk. Ezt a nagy és nemes célt... óhajtja szolgálni tudományos társaságunk.”10 így fonódott össze az ésszerű törekvésekkel a kultúrfölény új erőre kapott teóriája. Nem kétséges persze, hogy a fogalmazásmód taktikai célokat is szolgált: a kurzus ezt a frazeológiát kívánta meg. Politikai gesztus Tisza István nevének felvétele is. Pokoly József az Alföld-kutatással foglalkozó társaság lényegével adekvátnak tartja Tisza István nevét, mert benne kristályosodott alakban jelent meg az alföldi magyar nép nemzeti jelleme.11 A progresszió tudatában természetesen ezzel ellentétben Tisza a feudális Magyarországot, a háborús kalandorságot szimbolizáltá. 9 Révész Imre: Pokoly József emlékezete. In: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Emlékbeszédei. I. k. 2. sz. Debrecen, 1936. 10 Alm. 1. 3. old. 11 Révész L: i. m. 30. old. 94