A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
foglalkozást. Az 1928. jún. 12-i közgyűlés tudomásul vette a javaslatot.19 A kamara elnöksége 1928 decemberében azt javasolta a közgyűlésnek, hogy kérje a kisipari hitelkeret kibővítését, újabb 10 millió P biztosítását. A hitelnyújtás vidéki bankok útján történjen, s a kérelmek elbírálásába az ipartestületeket is vonják be, mert a vagyontalan kézműiparosok hitelhez jutása csak így biztosítható. Ismét javasolták az alacsony kamatokat és a hosszú hitellejáratot. A közgyűlés dec. 13-án a javaslatot elfogadta, az elnökséget további intézkedéssel bízta meg.20 A kamara 1929 júniusában megállapította, hogy az IOKSz 1925 januárjától 1928 végéig a vidégi iparosságnak 2 400 000 P-t hitelezett, közel 3000 igénylőnek adott kölcsönt. A hitelkeret azonban elfogyott, ez nem jó hatást eredményez „és nem szolgálja az oly sokat hangoztatott konszolidációt”. Az elnökség javasolta, hogy a kamara kérje a kisipari hitelkeret 10 millió P-re való felemelését. Ezzel a kézműves iparosság komoly segítséghez jutva, a nemzet életében betöltheti azt a hivatását, amit számarányánál fogva megérdemel. Az 1929. jún. 27-i közgyűlés elhatározta, hogy a kisipari hitelkeret felemelését kéri.21 A kamara kérése nem járt eredménnyel, mert 1929 októberében az elnökség azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a vidéki iparosság hiteligényeit az IOKSz-szal létesítendő megállapodással kellene megszervezni. Az akció anyagi bázisaként az IOKSz elnökével egyetértésben az OTI tartalékalapjainak egy részét kérték kiutalni, hogy ebből a kisiparosok ingatlanaira, mérsékelt kamat mellett kölcsönöket folyósítsanak. Az 1929. okt. 17-i közgyűlés tudomásul vette az elnökség jelentését.22 23 Ekkor már nincs szó a korábbi nagyszabású tervekről, a vagyontalan kisiparosság támogatásáról. Ebben a világgazdasági válságnak nyilvánvalóan szerepe volt. A kereskedelemügyi miniszter az 1928/29. évi költségvetésben a kiskereskedelem hitelellátására 1 millió P-t biztosított. Ebből a vidéknek a fele jutott volna. Ez a súlyos helyzetben levő vidéki kiskereskedelem hiteligényeit nem elégítette ki, annál kevésbé, mert egy budapesti bank folyósította volna a kölcsönöket. A kamarai elnökség kétirányú akciót kezdett. Egyik törekvése volt, hogy a hitelkeretet felemeljék, vagy a hitelt veszteségi tartalékalapnak minősítse a kormány. A másik javaslat arra irányult, hogy a hitelfolyósítást decentralizálják. Az elnökség a hitelkeret 2 millió P-re való felmelését javasolta, s ezt veszteségi alapként kezeljék. Indítványozta a hitelellátás decentralizálását is. Az 1928. dec. 13-i közgyűlés az előterjesztést elfogadta.13 A kereskedelemügyi miniszter a Kamara kívánságait részben teljesítette: miután a kormány hozzájárult ahhoz, hogy az 1 millió P veszteségi tartalék legyen, a miniszter elfogadta, hogy vidéki pénzintézetek folyósítsák a vidéki kiskereskedők hiteleit. A debreceni kamara kiskereskedői részére 100 ezer P veszteségi alapot állapított meg. A kamara által kijelölt pénzintézetek további kilencszeres összeget bocsátanak hitelként rendelkezésre, így összesen 1 millió P-s hitelkeret volt a debreceni kerületben. A hitel elsősorban az üzlettel bíró kiskereskedőknek nyújtható, az élelmiszer19 DKI jkv. 35/1918. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 128/1929. sz. 20 DKI jkv. 100/1928. sz., HBmL. IX. 201/b. X. 128/1929. sz. 21 DKI jkv. 3a'1929. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 128/1929. sz. 22 DKI jkv. 97/1929. sz. 23 Uo. 99/1928. sz. 86
