A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
konjunktúra bontakozott ki a gazdaságban, melyet az 1929-es gazdasági válság tört meg.1 Az új országhatárok között a debreceni kamarai kerület területe is megváltozott, közel a felére csökkent: Máramaros megye teljesen, Ugocsa megye majdnem egészen, Bereg és Szatmár megye pedig nagyrészt a határon kívül került. Ugyanakkor Bihar megye megmaradt területe átkerült a kamara kerületéhez. Továbbra is a kerületben maradt Hajdú, Jász-Nagykun- Szolnok és Szabolcs megye.2 Az elcsatolt területeken jelentős nyersanyag- bázisok voltak, s a megmaradt kamarai kerület csupán mezőgazdasági nyersanyagokkal rendelkezett. Jelentős kereskedelmi és részben ipari gócpontok is elkerültek, ezáltal Debrecen gazdasági jelentősége növekedett a kerületben. A kamara tevékenységével kapcsolatban megemlíthetjük, hogy az ellenforradalmi korszak kezdetén nem tartottak közgyűlést, ehelyett az együttes szakosztályi ülés többször összeült és önkormányzati hatáskörében intézkedett. A kereskedő és iparos szakosztály együttes ülésein a debreceni kereskedő és iparos beltagok vettek részt, a vidéki kültagok nem. A kamara tevékenységét és a hivatali ügyintézést az elnöki tanács irányította, melynek az elnök, két alelnök és a főtitkár volt a tagja. Csak 1920. dec. 16-án tartottak ismét közgyűlést, s ezzel vált az önkormányzati tevékenység teljessé.3 A kamara gazdaságpolitikai törekvéseinek néhány kérdését elsősorban az önkormányzati testületek tevékenységén keresztül vizsgáljuk. A kereskedelemügyi miniszter 1920-ban a kisipari érdekek fokozott védelmére hívta fel a kereskedelmi és iparkamarákat. A debreceni kamara elnöksége megállapította, hogy a kamara a kisipari kérdésekkel mindig foglalkozott és a kisiparosok érdekeinek a védelmére mindent megtett. A háború után a forgalom korlátozása a kisipart igen nehéz helyzetbe hozta. Elsősorban a nyersanyaghiány a kisipar legnagyobb baja és ez már pusztulással fenyegette „a nemzeti érdekekből egyik legfontosabb termelő osztályt”. A kisiparosságnak nyersanyagra van legnagyobb szüksége, hogy dolgozhasson. Az iparosok már a hulladékanyagot is feldolgozták és nem tudtak tovább dolgozni. A kamara 1920. dec. 16-án kelt határozatában megállapította, hogy a kisipari érdekek fokozott védelmét szükségesnek tartja. A legszükségesebb teendő a kisiparosok nyersanyagszükségletének a biztosítása. A közgyűlés felterjesztésben kérte a kereskedelemügyi minisztériumot az ipari nyersanyagszükséglet ellátását lehetővé tevő intézkedések megtételére és az ellátást akadályozó korlátozások megszüntetésére. A közgyűlési határozat alapján készített felterjesztés 1921. márciusában hangsúlyozta, hogy az iparosok, ha valami kevés anyaghoz hozzájutottak, azt igen magas áron szerezték meg, s így nem tudtak eredményesen dolgozni. A nyersanyagellátásra létesített szervek nem teljesítették a kisiparosság reményeit, s ezért a kamara kérte a minisztert, hogy az ipari nyersanyagok forgalmának szabaddá tétele és különösen a külföld1 Bér end T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Bp. 1973. 197—200., 202., 212—216., 207—208., 210., 223. old. 2 Vö. DKI jkv. 80/1925., 25/1927., 112/1928. sz. 3 HBmL. IX. 201/b. I. 2409/1920. sz. 80
