A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között

latoknál egy kicsit később, de annál gyorsabban játszódott le egy hasonló folyamat. A 30-as évek közepére már minden valamire való vállalat a Magyar Általános Hitelbank tulajdonában volt.33

A volt magánbankáork és gyrátulajdonosok többnyire igazgatókká, vagy vezető tisztviselőkké váltak, az Általános Hitelbank agilis ügyvezető igazgatója Dr. Mándy Lajos igyekezett minél előbb lecserléni „az elavult, földhözragadt szemléletű vezetőket.”34 Az egykori tőkéseknek meg kellett elégedni a magántisztviselői fizetéssel, ami vezető állások esetében középpolgári életnívót biztosított. A kétszeres adóbeszámítás alapján felkerülhettek a virilista jegyzékre is. Néhány vezető tisztviselő más vállalatok igazgatóságaiban szerzett pozíciói révén is kiegészíthette jövedelmét. Csak 1—2- nek sikerült azonban jövedelmét olyan szintre emelni, hogy a kétszeres adóbeszámítás nélkül bekerüljön a virilista jegyzék első száz helyére.

Serly Gusztáv a Debreceni Gőztéglagyár vezérigazgatója 40 000 pengő körüli évi jövedelemmel rendelkezett és 1934-ben a 47. helyet foglalta el a virilisek között. Jövedelmének döntő része az évi 14 000 pengős igazgatói fizetése mellett igazgatósági tagságokból és részvényosztalékokból származott. Igazgatósági tagja volt többek között a Hajlított Bútorgyárnak, az Egyesült Kefegyárnak és a Tiszántúli mezőgazdasági Hitelintézetnek is. 1941-ben az MNB hitelinformációs jelentése vagyonát 400 000 pengőre becsülte, azaz a város leggazdagabb magántisztviselője volt. A bankigazgatók közül Takaró Gyula, a Debreceni Első Takarékpénztár vezérigazgaz- gatója szintén több vállalat részvényese és igazgatósági tagja volt. így a Kuczik-féle szalámigyárnál a Debreceni Vásárpénztár RT-nél. Ungár Jenő bankigazgató szintén ehhez az igazgatósági tagságot halmozó magántisztviselői réteghez sorolható.

A szabadfoglalkozású értelmiségen belül elsősorban az ügyvédek egy szűkebb 15—20 fős csoportja, amely a részvénytársaságok, intézmények és klubok ügyvédjeként jelentős jövedelemre tett szert, sorolható a város vezető rétegébe. Ők a kétszeres adóbeszámítás nélkül is a virilisek szűk felső rétegéhez kapcsolódtak. Közülük többen jelentős házingatlannal és földdel rendelkeztek. 1934-ben az első száz virilista között 10 ügyvédet és 2 ügyészt találhatunk, a második száz között pedig 3 ügyvédet és 3 ügyészt. Dr. Varga Imre birtokos és ügyvéd 1934-ben a virilista listán a 14. helyet foglalta el, tetemes házadója alapján legalább 100 000 pengő értékű több bérházból álló házingatlannal rendelkezett. 1942-ben Dr. Hódy Béla fizette a legtöbb adót az ügyvédek közül. 1942-ben elnöke volt az Agrikultura Kereskedelmi RT-nek, ügyészként dolgozott a Magyar Bank és Kereskedelmi RT-nél, igazgatósági tag volt a Gebauer Fémáru RT, a Debreceni Közraktár és Kereskedelmi RT és az István Gőzmalom igazgatóságának. Jövedelmét a 7 bérlakása, és a telekspekulációból szerzett jövedelme is gyarapította. Jellemző, hogy 1942-ben 25 telek tulajdonosa volt.35

A vezető állású köztisztviselőket is ott találjuk a virilisták felső gazdag csoportjában, bár nem csekély részük nem hivatali rangjuk és fizetésük alapján, hanem más jellegű jövedelmük alapján került az első száz virilista közé. Önkéntelenül kínálkozik a kérdés: Vajos honnan származhatott e

33 Tímár Lajos: Debrecen ipara 1929—1944. között. In: Debrecen iparának története (Szerk.: Ránki György) Debrecen, 1976. 187—193. old.

34 Uo. 223. old.

35 Pénzügyi és Tőzsdei Compass 1942—43. és OL Z. 19. 6. doboz. 7. tétel.

74