A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között
A DEBRECENI ÉRTELMISÉG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Tímár Lajos A város értelmiségének vizsgálatában értékes módszertani kiindulópont Gramsci megállapítása .„A városi értelmiség együtt nő fel az iparral. . . a vidéki típusú értelmiség jórészt hagyományos, azaz a falusi társadalom és a városi főleg kisvárosi polgárság tömegeihez kötődik.”1 1920-ban a város értelmiségének mindössze 6,8%-a dolgozott az iparban, az ipari keresők 2,5%-a számított értelmiséginek. Ezzel szemben Budapesten az értelmiségnek 15%-a dolgozot az iparban és az ipari keresők 8,7%-a volt értelmiségi. De nemcsak Budapesttel, hanem más vidéki nagyvárosokkal való összehasonlítás is Debrecen iparának alacsony értelmiségi ellátottságát mutatja. Szegeden, ahol a városfunkciók között a közigazgatási és iskolavárosi funkció Debrecenhez hasonlóan fontos volt, a város kereső népességének 23,7%-a dolgozott az iparban. Mégis Szegeden az értelmiség 7,8%-a az iparban dolgozott és az ipari keresők 2,8%-a volt értelmiségi. Miskolcon, ahol 1920-ban a keresők 35,6%-át foglalkoztatta az ipar, viszont itt dolgozott az értelmiség 9,3%-a és az ipari keresők 3%-a értelmiségi volt. Az újtípusú városi értelmiség alacsony arányának okait kutatva utalnunk kell arra, hogy ezen réteg kifejlődése szoros kapcsolatban állt az új középosztály jelentős számbeli bővülésével. A két réteg jelentős mértékben átfedi egymást, az új középosztály azonban egy tágabb fogalom, magában foglalja az értelmiségen kívül a szolgáltatások területén dolgozó nem-értelmiségieket is. Az új középosztály, ill. a városi típusú értelmiség a szabadversenyes kapitalizmusból az állam által irányított monopolkapitalizmus rendszerébe való átalakulás terméke. Ez az új értelmiség a gazdasági szférában a munkamegosztás újrarétegződés, s ezzel összefüggésben a vállalatokon belül a komplex adminisztratív hierarchiák kifejlődésével és a szolgáltatások kibővülésével áll kapcsolatban, valamint ezen gazdasági jelenségekkel szoros összefüggésben a felépítmény szerepének erősödésével. Nyugat-Európában a gazdasági szféra és a felépítmény átalakulása szervesen összekapcsolódva zajlott le. A magyar gazdaság és társadalomfejlődés alapvető sajátossága volt a korszakban, hogy a gazdasági terület fent említett átalakulása csak a centrumszerepet betöltő Budapesten történt meg, itt is persze csak nagy vonásokban, a település 1 Gramsci, A.: Filozófiai írások. Budapest, 1973. 282. old. 65
