A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Nagybákay Antal: Egy régi debreceni kereskedőház történetéből

aki részt vett az aranykúti győztes csatában és az Arad környéki harcokban meg is sebesült.15

Az orosz cári csapatok első bejövetele után 1849. július 3-án ide szállásolták be az ifjú Paskievics herceget, aki az orosz cári IV. hadtesttel vonult be Debrecenbe. Ugyanez év augusztus 2-tól (a vesztett debreceni csata estéjétől) újra neves lakója volt a Rickl háznak: Rüdiger gróf orosz lovassági tábornok, a III. orosz hadtest parancsnoka, aki innen indult Nagyváradon át Világos felé, aki előtt azután aug. 13-án Görgei Arthur honvédseregével együtt letette a fegyvert.16

Itt kell megemlékeznem még egy érdekes körülményről is. A Rickl család a kisszámú jómódú katolikus családok közé tartozván, több mint száz éven át a ház szép kapualjában adott helyet saját költségén felállított tábori oltárnak az évenkénti Ürnapi körmenet alkalmából. A körmenetet követően pedig a ház mindenkori gazdája villásreggelin látta vendégül (kb. 11 órakor) a nagy család oltár körül megjelent tagjait, néha ötödik unoka- testvérig bezárólag. Közöttük szép számmal voltak a beházasodott protestáns családtagok is. Ez alkalommal, — legalábbis az 1928—1948. közti időszakban mindig — az alábbi étrendet tartották: hideg rántott csirkemell és comb, füstölt házi sonka, friss piros retek rózsaalakra hámozva, több emeletes spanyolszél torta, égetett cukorkoronával ékesített dobostorta és végül friss nagyszemű eper.17

A végére hagytam, pedig talán evvel kellett volna kezdenem, hogy a ház rejtette magában a család részére a biztos megélhetést nyújtó szép „anyag és fűszerkereskedést” mintegy 130 éven át, melynek cégére a „Török császárhoz” volt címezve. E cégérek ma a Déri Múzeum tulajdonában vannak. (3 db) Az utolsó cégért Szenes Fülöp festőművész festette 1894. szept. 10-én.18

Ugyancsak a Déri Múzeumba került az a preparált cápa is, amely több mint száz évig függött a Rickl üzlet mennyezetén. E cápával kapcsolatban a cég alkalmazottai körében az a szokás fejlődött ki, hogy mikor az üzletből végleg távoztak, névkártyájukat — ráírva, hogy meddig dolgoztak a cégnél és a nevezetesebb eseményeket is megörökítve, — betették a cápa félig nyitott szájába. Nagy kár, hogy mire a cápa a Városi Múzeumba (a Déri Múzeum elődje) került, az írások belőle elkallódtak.19

Az üzlet segédei és tanulói különben egészen a múlt század végéig régi patriarkális szokás szerint a Rickl családdal együtt étkeztek. Minthogy pénteken a böjt miatt, de takarékosságból néha más napokon is hús helyett bundáskenyér, azaz rántott zsemlye volt a főzeléken, ezt a fiatal, jó ét15 Lásd 13. sz. jegyzet, továbbá Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Debrecen, 1871. III. k. 1001—2. old., valamint S. J. (Sőregi János): Széli János 48-as debreceni honvédhadnagy önéletírása. DKK. 1948. évf. 51—54. old.

16 Szűcs I.: i. m. III. k. 1007. ill. 1023. old.

17 Cikkíró visszaemlékezése ifjúkorára, amikor ezeken az ürnapi összejöveteleken személyesen részt vett.

18 Nagybákay (Rickl) A. L.: i. m. A „Török császár” bolt özv. Rickl József Zelmos- né Brunner Mária és Fabriczius Géza alatt 1876—1896. c. fejezet.

19 B. S.: A debreceni „Török császár” 150 éves kitömött cápája. Hajdú-Bihar megyei Napló 1960. márc. 13. sz. Legendás története Leidenfrost Gyula: Kalandozások a tengeren. Egy tengerkutató naplója. Bp. 1924. 225—226. old. (ebben, delfinként említve).

20