A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Varga J. János: A Tiszántúl felszabadítása a török uralom alól

szafoglalásával a Száván túlra helyeződtek át, hol erősebb, hol gyengébb blokád alatt állt. Végre, a szövetségesek győzelmével végződött szalánke- méni csata után (1691. augusztus 18.) Bádeni Lajos megindítja csapatait Várad visszavételére. A mintegy 16 000 főnyi sereg október 12-én érkezik meg. Némi tüzérségi előkészítés után október 16-án beveszik a palánkkal megerősített Olaszi külvárost, ahonnan a védők előbb a városba vonulnak vissza, majd azt 24-én felgyújtva, bezárkóznak a várba. Ezután folytatódik a vár ágyúzása, de november 6-án, amikor már jókora rés tátong az egyik falszakaszon, Bádeni Lajos váratlanul leállítja az ostromot. Máig sem tudni pontosan, hogy miért? Talán a novemberi esős, hideg napok, a betegek számának emelkedése kényszerítették az ostrom megszakítására? Vagy óvakodott a roham során elszenvedhető veszteségektől? Az uralkodónak november 7-én írt jelentéséből mindkettőre következtethetünk. Mindenesetre Váradot erős ostromgyűrűbe fogja a következő évi hadjárat kezdetéig.30

A blokád 1692 májusáig tartott. Közben Ince pápa jelentős segélyt bocsátott I. Lipót rendelkezésére, amelyből Heisler generális — akire az ostrom folytatását bízták — lőszert hozatott Bécsből és kifizette a rác segédcsapatok zsoldját.31

Május 7-én kezdődik el újra az erőd ágyúzása, közben új sáncok, állások és futóárkok épülnek. Tíz napja folyik már a kemény tüzérségi harc, amikor egy öreg molnár jelentkezik Heisler táborában s vállalja, hogy a vár árokrendszeréből levezeti a vizet. Amint kiürül a vizesárok, aláaknázzák a falakat. Május 30-án már a robbantáshoz készülődnek, amely olyan szerencsésen alakul, hogy a leomló falszakasz feltölti az árok egy részét. Heisler tábornok június 5-re tűzi ki az általános rohamot, de erre már nem kerül sor, mert az őrség két parancsnoka, Abdi Latif és Ibrahim pasa feladja a várat. A feltétel: a török katonaság és a polgári lakosság szabad elvonulása, a vár felszerelését, fegyverzetét és élelmiszerkészletét azonban át kell adniok a szövetségeseknek.32

Várad visszafoglalásával felszabadult a Tiszántúlnak a Sebes-Kőrösig terjedő része. Attól délre, a Fehér-Kőrös völgyében már csak Gyulát és Jenőt tartotta megszállva a török, valamint a Maroson túl Temesvár központtal a temesi bánságot.

A vár visszavételét ennek megfelelően értékelték Európa-szerte. Tanara, a pápa bécsi nunciusa például a következőket írta Rómába: „Ezen ... esemény biztosíthatja Erdély megtartását, megnyitva oda hadaink előtt az utat, és egyúttal Magyarország felső részeinek is a nyugalmat.. .”33

Július 2-án a pápa hálaadó istentiszteletre hívta a bíborosokat, ahol ő maga intonálta a tedeumot, miközben Róma összes harangja és az Angyalvár ágyúi megszólaltak. Ugyanazon a napon a császári követ palotája előtt népünnepélyt rendeztek. A téren felállított hatalmas császári sas mindkét csőréből bor patakzott, s az ujjongó tömeget trombiták harsogása közben felvonuló, láncra fűzött, török főtiszteknek öltözött alakok mulattatták.34

Várad elestével, majd egy évvel később Jenő és a kis Világosvár kapi30 Uo. 4—5. old. — Sugár I.: i. m. 274—277. old.

31 Fraknói V.: i. m. 6., 13. old.

32 Uo. 7. old. — Sugár I.: i. m. 283—284. old.

33 Fraknói V.: i. m. 8. old.

34 Uo. 9. old.

13