A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei

felhasználás helyére szállíthatja, figyelembe véve természetesen a szántóföldi takarmánytermesztés eredményeit is.

A megfelelő szakembereken nyugvó személyi vezetés, az önállóság, tehát az új gazdasági irányítási rendszer adta lehetőségek, kiegészítve az állam további segítőkészségével nagy távlatokat nyitnak meg és egyre több, ma még nem is látható további lehetőségek feltárását eredményezhetik. E lehetőségeken azonban egy percre sem szabad elfelejtkezni a történeti szempontból értékes iratanyag kezeléséről, megőrzéséről, mert a gyorsan változó időben kellő mennyiségű írásos történeti értékű anyag nélkül a későbbi kutató csak a fogyatékos emlékezet regisztrálója lehet.34 35

Az ötvenes években formálódtak a gazdaságok. Árkus, Borsós, Elep, Ohat területe jóval túlterjedt a köznapi értelemben vett Hortobágyon. Világos, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttével új lehetőségeket teremtettek Hortobágyon, de előre nem látott gondokat is jelentettek. Az állami támogatás biztos alap, de azt vissza is kell fordítani. Megszűnt a tulajdonjogi vita, s egyre meggyőzőbbé vált a tény, hogy a tisza- löki öntözőrendszerrel véglegesen leküzdhető az aszály. Ha az államnak lesz, a dolgozó parasztnak is lesz jövedelme. A döntéseket közös érdekek alapján kell meghozni, a megerősödés biztos, a szocialista átalakulás folyamatos. A gépesítés folyamatosan jó úton halad, de nem feledkeztek meg a szükséges épületekről, állatokról, s az öntöző berendezésekről sem. Az ötvenes évek közepén felszántották a szántásra alkalmas területeket, bővítették a tógazdaságot és ősgyepet is öntöznek. Búzából 10—12 q-s, tengeriből 10—11 q-s, rizsből 8—10 q-s, pillangós növényekből 14—18 q-s hol- dankénti átlagtermést takarítottak be. Nőtt az állatállomány, de egész évi takarmánya nem termett meg a gazdaságon belül, feltételezhetően az öntözőtelepek fokozatos művelésbe állítása ezt a hiányt felszámolja. Az állat- állomány céltudatos tenyésztői munkájával sajátos tájfajtákat állítottak elő. A gazdaságokban 12 218 kh terület öntözéses művelése lehetséges. Rozstermelésre alkalmas szántó 8250 kh, öntözésre alkalmas szántó 2259 kh, halastó 3190 kh. A régi tógazdasági terület 2300 kh-ról 3000 kh-ra növekedett.33

Az ősgyepek öntözésével, ha még aránylag kis területen is, de szép eredményeket értek el, s a feketeréti gyepöntözéssel a legaszályosabb időben is napi 80 dekás súlygyarapodást lehetett biztosítani.

Debrecen, Ebes, Nagyhegyes, de a többi község is egyre jobban érezte a hortobágyi legelő hiányát. Ezért Debrecen városa 1954 januárjában legelőt kért a FM-től, 1955 júliusában Pentezugban 5000, Kövesháton 3000 kh legelő kiszakítását kéri. Erre 1956 márciusában Pentezugban 3000 holdat kap, de 1957-ben a Legfelsőbb Tanács elnökéhez küldöttség megy újabb legelőkért. Legelőt kérnek a községek is. Ma már az állami gazdaságok nem zárkóznak el az elől, hogy legelőiken idegen jószágok legeljenek. Megvalósult a bérlegeltetés, s még nyírségi juhok is megfordulnak itt bérlegeltetés formájában. Azonban mindenütt a belterjes legelő- gazdálkodásra, az állattenyésztés legbiztosabb és legolcsóbb feltételeinek megteremtésére törekszenek.36

34 Oltvai Ferenc: Állami Gazdaságok ügyvitele és iratanyaga. Levéltári Híradó. 1957. 1—2. 35—49. old., HBmL XXIX. 409.

35 Szakácsi J.—Szilágyi I.: i. m. 18. old., HBmL. Adattára 180—82. 39. old.

36 Uo. 23. old.

133