A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei

váhagyta.4 Az Öntözésügyi Hivatal a Borsós laposan levő ingatlanokat vette bérbe 1938. október 1-től 1950. szeptember 3-ig. Hozzá a létesített, illetőleg kis részben még létesítés alatt álló csapadékvíztározási és öntözési műveket, a Hortobágy folyó medrében épített duzzasztó és vízkivételi műveket, tápcsatornákat, tározómedencét, öntözőcsatornákat, lecsapolócsatornát és az ezekhez tartozó műtárgyakat, az ingatlanok egyéb tartozékaival együtt.5

Debrecen város Törvényhatósági Bizottsága 1946. augusztus 30-i ülésén megállapította, hogy a város tulajdonában levő hortobágyi halastavak és a Magyar Tógazdaságok és Halkereskedelmi Rt. mint haszonbérlő között 1915. évi szeptember 11-én, s az 1922. november 26-án kötött szerződési jogviszony 1946. április 30-án lejárt.6 A város ezt az összesen 2988 kh 1576 négyszögöl területű ingatlant, melyből 2297 kh 800 négyszögöl tóterület, 570 kh legelő és 121 kh 776 négyszögöl telelő, tanya, út, töltés és árok terület, valamint lecsapoló és tápláló csatorna által elfoglalt terület, a tisza- keszi szivattyútelepet, berendezésekkel, felszerelésekkel együtt 1946. május hó 1-től, az 1961. évi február 28-ig terjedő tizennégy évi és tíz hónapi időre továbbra is a Magyar Tógazdaságok és Halkereskedelmi Rt-nak adja haszonbérbe. Ugyanakkor haszonbérlő a haltermés 40%-át Debrecenben bocsátja közfogyasztásra.

Mint látható, a 40-es évek közepe egyébként is egy sajátos bér létesítési folyamat kezdete, melyben már két későbbi Állami Gazdasági egység kibontakozásának körvonalai sejthetők.

Roppant sajátos, később sok vitát okozó eseményről szerezhetünk tudomást Markovits Gyula mátai ménesmester 1946. augusztus 31-én tett jelentéséből:7

„Tisztelettel jelentem, hogy ma délután 3 órakor jutott tudomásomra, hogy hétfőn reggel Nagyiván község elöljárósága és a földosztó bizottság kidoboltatta Nagyivánon, hogy mindazok akik földet akarnak, hétfőn reggel 8 órára a faluvéghalmi gulyatanyánál legyenek, mivel ott a földosztó bizottság a földosztást megkezdi. Erre a célra már két mérnök Nagyiván községben tartózkodik és az előkészületi munkákat végzik. Hallomásom szerint a Faluvéghalma és a kövesházi mezőrendőri lakás között elhúzódó Árkus folyón van egy Középső elnevezésű híd, attól számítva le a régi Debrecen-Nagyivánba vezetői útig szándékoznak elosztani. Ebbe a területbe esik Faluvéghalma az erdővel együtt, és a Szásztelek az erdővel együtt”. (Ez a terület lett a későbbi Szászteleki Állami Gazdaság.)

Debrecen városa megtette a szükséges lépéseket. Szakértői véleményeket kért, melyek egybehangzóan ellenezték a nagyivániak Hortobágyra települését. Dr. Tóth Ferenc „gazdaszakértő”-nek az volt az álláspontja, „hogy ha a kijelölt területre földhözjuttatottakat telepítenek, ott csak egy nyomortanya létesülhetne”.8 Az 1947. február 24-én a hortobágyi csárdában tartott egyeztető megbeszélésen a földigénylők, vagyis a nagyiváni

4 HBmL. XXI. 505/b. 1. A Hortobágy hasznosítása. Bérbeadása. Debrecen, 1943. szept. 27.

5 HBmL. XXI. 505/b. 1,—61/1947. II.

6 Uo. 436/1946. Bkgy.

7 HBmL. XXI. 505/b. 1. Markovits Gyula ménesmester jelentése. Nagyivániak földosztása Hortobágyon. 1946. aug. 31.

8 Uo. 25 561/1946. II. 1946. szept. 7.

122