A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Újlaky Zoltán: Debrecen kisiparossága 1944-1945-ben

1945. augusztus 2-i ülésén, hogy az Újjáépítési Bizottság részéről Budapesten volt és Debrecen város számára a következő anyagot biztosította: 5 kocsi szeg és cső, 25 kocsi mész, 20 kocsi cement, 1 200 00 db cserép. Csak vasúti kocsit kell még szerezni a hazaszállításhoz.41 A szociáldemokrata sajtó a nyersanyagkészletek felmérését sürgette, mert még sok nyersanyag volt az országban, s ezt a tisztességes ipar számára kell rendelkezésre bocsátani.42

Az ipartestület már hónapok óta foglalkozott a beszerzési csoport megszervezésével. A közellátási miniszter azonban nem engedélyezte a csoport működését az iparosok részére, mivel kereseti lehetőségeik folytán szükségleteiket a szabadforgalomban biztosíthatták. Esetleg az alkalmazott nélkül dolgozó iparos részesül közellátásban a munkássághoz hasonlóan. A sajtó is rámutatott arra, hogy az iparosság ebbe az elvi elgondolásba nem hajlandó megnyugodni. Egyelőre a beszerzési csoport működése szünetelt. Az elöljárósági ülésen az egyik felszólaló a miniszter véleményét elfogadhatatlannak tartotta. Szerinte az iparos éppen olyan munkás, mint bármely más szakszervezeti tag. Tiltakozni kell a miniszter elvi álláspontja ellen, mert van olyan ipar, pl. a kovácsipar, amelyet egyedül nem lehet gyakorolni. A vita után az elnök kihirdette azt a határozatot, hogy az iparügyi miniszterhez memorandumot terjesztenek fel az iparosság közellátása érdekében.43

A háborús károk helyreállításához Debrecen lakosságát közmunkára osztották be, s ez alól a kisiparosság sem volt kivétel. Az 1945. április 27-i elöljárósági ülésen szóvátették, hogy a kötelező közmunka nem gazdaságos. Helyesnek tartaná az egyik felszólaló, ha az ipari munkákat kivennék a közmunka alól és azokat az iparosoknak vállalatba adnák. Szerinte úgy sem lenne drágább és a munkák felelősséggel készülnének el. Egy másik felszólaló javasolta, hogy a munkásokat is vonják be a közmunkába. Indítványozta azt is, hogy a tanoncokat is kötelezzék mesterükkel együtt a közmunkára, mert a tanuló felügyelet nélkül csak tétlenkedett. Egy újabb felszólaló panaszolta, hogy a segédeket soha nem hívták be közmunkára, mindig csak a mestereket. Az ipartestületi alelnök is az ipari munkák vállalatba adását javasolta. Az elnök megállapította, hogy az iparosság általános kívánsága az, hogy az ipari közmunkákat vállalatba adják. Szendrey alpolgármester közölte, hogy egyelőre nem lehet a vállalatba adást megoldani.44

Az elöljárósági ülés után az ipartestület beadvánnyal fordult Debrecen Város Törvényhatósági Bizottságához. Megállapította, hogy a közmunkaváltság, illetve igénybevétel idejét múlta, a munkatermelést nem segíti elő. A munkásszükségletet önként jelentkezőkből kell biztosítani, a szakszervezetek által megállapított órabérek fizetése mellett. Az ipartestület rámutatott arra, hogy az iparosok, szak- és segédmunkások igénybevétele a legtöbb esetben a termelésben a legnagyobb zűrzavarokat okozza. A közmunka igénybevétel a termelést különösen az építőiparban nagy mértékben korlátozza. A beadvány 1945. május 14-én kelt, július 20-án azonban a h. polgármester irattárba helyezte.45

Az újjáépítésben sok kisiparos lelkesen részt vett. A kommunista pártaktíva június 2-i ülésén Faragó Mihály cipész versenyre hívta a debreceni kisiparosokat az újjáépítési verseny keretében. Felajánlotta, hogy hat hét alatt a MÁV-dolgo41 Uo. 1945. augusztus 2. 12. sz.

42 TN. 1945. augusztus 28.

43 HBmL. IX. 205/a. 23. 1945. augusztus 30. 2. sz., TN. 1945. szeptember 2.

44 HBmL. IX. 205/a. 23. 1945. április 27.

45 HBmL. XXI. 505/a. 11 134/1945. sz.

93