A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: Debrecen kisiparossága 1944-1945-ben
Az elöljáróság elhatározta, hogy a javaslatok értelmében az ipartestület keresse meg az illetékes szerveket.24 25 26 A tanoncok szakmai képzése végett Nagy Sándor alelnök javasolta 1945 májusában, hogy a szakosztályok tagjaiból szaktanfolyam-vezetőket kell választani, akik a tanoncok részére előadásokat tartanak és ennek megfelelően lesz kiépítve a tanulmányi verseny, a kiállítás stb. Az elöljáróság a javaslatokat elfogadta.2'1 A kárpitos és kelmefestő szakosztály fontosnak minősítette a tanoncokra vonatkozó rendeletet, mivel ezek az intézkedések a demokrácia szellemét szolgálták. A tanoncok fizetését azonban a szakosztály véleménye szerint szakmánként különbözőképpen kell megállapítani, mivel a tanoncok munkáját eltérően lehet hasznosítani.20 A fodrász szakosztály olyan határozatot hozott, mely a tanonclétszámot korlátozta. Mivel ez a törvénnyel ellenkezett, ez a határozat érvénytelen az elöljáróság döntése szerint.27 A debreceni építési vállalkozók testületé nem fogadta el a MÉMOSZ által elismert munkabéreket 1945 novemberében, mivel nem rendelet szabályozta azokat. Molnár József, a MÉMOSZ kerületi titkára felhívta a vállalkozókat és mestereket, hogy a bér így is nagyon kevés, sosem dolgoztak ilyen olcsón a munkások. Az építőmunkások harcolni fognak az érdekeikért.28 A famunkások bérmegállapításával kapcsolatban igen érdekes dokumentum maradt fenn. A debreceni asztalosmesterek és a Famunkások Szabad Szakszervezete megbízottai megállapították a polgármesterhez 1945. november 7-én írott levelükben, hogy a 9990/1945. M. E. sz. rendelet, amely az órabéreket rögzítette, a famunkásokat az éhhalálba taszítja. A munkaadók nem zárkóztak el a jogos bérek kifizetésétől. A polgármestertől azt kérték, hogy a közösen megállapított bérek kifizetésére utasítsa a mérnöki hivatalt. Az órabér 540 P. volt akkor. A Városi Tanács 1945. december 14-én megállapította, hogy a munkákat a rendeletek alapján fizették ki, intézkedés nem szükséges.29 Láthatjuk, hogy a városi hatóságok bürokratikusán jártak el a reális javaslatokkal szemben is. A cukrászszakosztály megmaradt iratai a kisipari munkásság problémáit folyamatában is tükrözik, míg más terület anyaga hiányzik. 1945. május 14-én néhány cukrász panaszolta a szakosztálynál, hogy segédje és tanonca különféle követelésekkel állt elő fizetését és munkavégzését illetően. Közös elhatározással négy mestert megbíztak, hogy felkeresik a segédek és tanoncok szakszervezetét és arra kérik, hogy a segédekre és tanoncokra vonatkozó rendeletek megalkotásánál kérdezzék meg a szakosztály tagjait is. A tanoncok takarításra és tisztaságra való nevelése az ő szakmájukban a legfontosabb és ezt szigorral követelni kell.30 A szakosztály 1945. május 18-án a gyűlés alatt az egyik mestert kiküldte a segédekhez, hogy véleményüket meghallgassa és egyúttal a szakszervezeti vezetőséggel is tárgyaljon. A segédek közül Reiner szólalt fel és előadta kérésüket a bérre és munkaidőre vonatkozóan.31 Május 28-án ismét a segédek bér- és munkaidő-problémáit tárgyalták. Az egyik mester indítványozta az akkord munkarendszert, melyben a mesterek ré24 Uo. 1945. április 27. 5. sz. 25 Uo. 1945. május 31. 26 HBmL. IX. 205/a. 26. 1945. július 17. 4. sz. 27 HBmL. IX. 205/a. 23. 1945. október 4. 6. sz. 28 Néplap, 1945. november 4. 29 HBmL. XXI. 505/a. 29 517/1945. 30 HBmL. IX. 205/a. 27. 1945. május 14. 3. sz. 31 Uo. 1945. május 18. 5. sz. 91
