A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Baranyi Béla: A gazdaság helyreállításának első lépései Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében 1944-1945-ben

a helyreállítása jelentette. A megye városainak és falvainak lakossága, munkások és parasztok rendkívül nehéz körülmények között fogtak hozzá a romok eltakarításához, a termelés megszervezéséhez. A legégetőbb kérdésként mindez érthető módon a Közép-Tiszántúl gazdasági, társadalmi, kulturális centrumában, Debrecenben jelentkezett.

A romos, megbénult és megcsappant lakosságú város életének normalizálása a felszabadulást követő napokban szinte lehetetlennek látszott. A nehéz történelmi helyzet kevés időt hagyott a töprengésre. A háború súlyos következményeinek a felszámolása, a romeltakarítás, a termelés és az élet alapvető feltételeinek a biztosítása gyors intézkedéseket kívánt. A szovjet katonai parancsnokság hathatós segítsége, a baloldali erők határozott fellépése, a munkások „alulról” jövő kezdeményezése, az élet normalizálásának sürgető igénye együttesen teremtették meg a feltételeit annak, hogy a felszabadulás utáni napokban és hetekben megkezdődhessen a helyreállítás, az üzemek felvehessék a munkát, s élet fakadhasson a romokon.

Debrecen felszabadulásának másnapján Szotnyikov alezredes, városparancsnok több fontos rendelkezést adott ki. Szovjet kezdeményezésre meggyorsult a lakosság visszaköltözése, a lakások újbóli elfoglalása, a közigazgatás megszervezése, az üzletek nyitva tartásának stb. az elrendelése. Október 21-én a városparancsnok magához kérette a munkásság vezetőit és felszólította őket, hogy lássanak hozzá a romok eltakarításához, vegyék fel a munkát, építsék ki szervezeteiket. Hasonló módon utasította az ipari vállalatok tulajdonosait a termelés azonnali beindítására. Az egyre tevékenyebb helyi közigazgatás pedig a közmunkák megszervezésével adott jelt a helyreállításra. A hatékony intézkedések lehetővé tették, hogy már néhány nap elteltével megszűnjön a káosz, helyreálljon a rend.6

Lassanként feleszmélt a város, s a romokon újra kezdődött az élet. Az elhagyott, magáramaradt üzemekbe fokozatosan visszatértek a munkások, akik hozzákezdtek a romok eltakarításához, a gépek megtisztításához, üzemkész állapotba helyezéséhez, a használható nyersanyagok összegyűjtéséhez, a munka megszervezéséhez. Egyre több üzemben indult meg a termelés, igaz rendkívül mostoha körülmények között, és rossz szociális feltételek mellett. A dolgozók önként jelentkeztek munkára, s a vezetés nélkül maradt üzemekben saját maguk szervezték meg a termelést és irányították a munkát. Ennek a helytállásnak köszönhető, hogy október 21-én a villanytelep újra villanyáramot szolgáltatott. A kefegyáriak közül is többen megjelentek az üzemben a felszabadulást követő napon, s hozzáláttak az értékek mentéséhez. A termelés megindításához egy szovjet katonai alakulat adott nyersanyagot, a gépekhez fémanyagot és alkatrészeket. Hasonló volt a helyzet más nagyobb üzemekben is. Október 23-án a munkások megszervezték a termelést a Dohánygyárban. Munkájuk kezdeti eredményeként a dohánygyáriak küldöttsége százezer pengőt nyújtott át az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, amely egyben a kormány első jelentős bevétele volt. A gyár a kormány debreceni tartózkodása idején még 1 millió 200 ezer pengővel gyarapította az államkasszát. A város legjelentősebb üzeme, a Vagongyár hivatalosan október 24-én vette fel a munkát. Ezen a napon hívták össze a Debrecenben tartózkodó gyáriakat, akik gyűlésen határozták el a termelés megindítását, s ekkor választották meg a munkások üzemi bizottságát, amely azonnal átvette

6 Üj Debrecen születet. Debrecen 1944—1969. (Szerk.: Taar Ferenc) Db., 1969. 18. old.; Mikecz Ferenc: A felszabadulás körülményei. A gazdasági és politikai élet beindulása Hajdú megyében és Debrecenben. Alföld, 1959. 11. sz. 44. old.

8