A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)
A jövő iparostársadalma szaképzettségének emelése érdekében emiatt szükségessé vált a körzeti szakirányú iparostanonc-iskolák szervezése. A körzetesítés és a szakirányú iparostanonc-iskolák fejlesztése nem új koncepció, hiszen már 1940-től történtek lépések megszervezésére, de a háborús esztendők nem tették lehetővé ennek kiépítését.36 Az Iparoktatási Főigzagató hivatalba lépése után egyik legdöntőbb feladatának tekintette a körzeti szakirányú iskolák kiépítését s ennek érdekében felméréseket végeztetett. Debrecenben az új típusú szakoktatási hálózat kiépítésére az 1945/46. tanévben nem voltak meg a feltételek. Bár jelentős azoknak a megyei városoknak és községeknek száma, melyek földrajzi fekvése, s Debrecenhez való közelsége lehetővé tenné a tanoncok számára a bejárást, mégis a körzeti iskola megnyitásának két leküzdhetetlen akadálya ennek ellentmondott: az egyik a közlekedés hiányossága, a másik a községek részéről fizetendő hozzájárulási költségek térítésének bizonytalansága. A felmérések ugyanis kimutatták, hogy körzetesítés esetén a vidékről bekerülő ta- nonclétszám a debreceniek létszámát kb. 50%-kal felduzzasztaná, az iskola megnövekedett kiadásainak fedezete pedig Debrecen város költségvetésében nem volt biztosítható. A szakoktatás ilyen irányú kifejlesztése ily módon egyre többször előtérbe helyezte az iskolák állami kezelésbe vételének szükségességét.37 A Magyar Iparoktatási Főigazgatónak a körzeti szakirányú iparostanonc-iskolák kifejlesztésére vonatkozó elképzelése városunkban az iskola 1948 júniusában bekövetkezett államosításáig csak részben valósulhatott meg. Az iskola címében ugyan viseli a „szakirányú” jelzőt, gyakorlatban azonban a szakirányúvá válás tárgyi és személyi feltételei még nem voltak biztosítva. Egyes szakmákban, így pl. fiútagozaton az építő- fa-, fém-, díszítő-, ruházat és rokonipari, valamint élelmiszeripari, a leánytagozaton a ruházati és fodrászipari szakma tanulói részére szakcsoportokban folyt a tanítás a II. évfolyambeliek részére. III—IV. osztályban a szakirányú oktatás keretében a szakrajz és a szaktantárgyak kaptak elsőbbséget. Az iparos ifjúság szakszerű kiképzésének elengedhetetlen feltétele volt az iskola és a műhely jó együttműködése. A kiválóan képzett iparos-mesteremberek szakoktatókként való alkalmazása hozzásegítette a tanulókat a választott szakma gyakorlati fogásainak elsajátításához.38 1948-ban az iskola a „körzeti” címet is felvette, de lényegében a vidéki tanoncok beiskolázására az 1947/48. tanévben a korábban említett feltételek hiányában nem került sor.39 Akadálya volt a körzeti szakirányú iskola kiépítésének a tanoncotthonok hiánya is. Bár a szaktárca állandóan napirenden tartotta a tanoncotthonok létesítésének kérdését, anyagi fedezet hiányában nem volt lehetősége a hálózat fejlesztésére. Emiatt a tanoncotthonok ügye Debrecenben is társadalmi megoldásra várt. Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt a KIÉ tartott fenn az Ispotály téren 100 férőhelyes tanoncotthont, ez azonban a várost ért 1944. június 2-i bombázás alkalmával elpusztult. A nyár folyamán nagy erőfeszítéssel létrehozott most már mindössze 40 férőhelyes otthont a szeptemberi bombatámadás semmisítette meg, emiatt a város 1945 áprilisági tanoncotthon nélkül maradt.40 41 Űj otthon létesítéséről a MADISZ, a MÁV és Debrecen városa gondoskodott s a fenntartási költségeket is együttesen fedezték/*1 Az áremelkedések következtében a város köz36 HBmL. IV. B. 1405/b. — 31 665/1940. 37 HBmL. XXVI. 607/b. — 513/1945—46. 38 Uo. 480, 499/1945—46. 39 Évkönyv i. m. 40 HBmL. XXIV. 301/a. 3. — 48/1947 alapszám. 41 HBmL. XXI. 502/c. — 72, 140/1945 kgy. sz. 80
