A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Kovács József: A demokratikus rendőrség megszervezése a Tiszántúlon
kívánta. A szovjet hadseregnek elemi joga volt igénybe venni katonáinak eltartásához az ország élelmiszerkészletének egy részét, a hadtápvonalak helyreállításához a lakosság munkaerejét, és természetesen elvárta óvóintézkedések megtételét a hadsereg hátbatámadása ellen. Egyidejűleg gondoskodni kellett a polgári lakosság élet- és vagyonbiztonságáról, élelmezéséről, egészségéről stb. E sok és szerteágazó feladat pontos, megnyugtató végrehajtása érdekében, a helyi szovjet parancsnokságok elrendelték és támogatták a helyi közigazgatási szervek beindulását.5 A felszabadulás pillanatában a helyi szovjet katonai parancsnokságok e kívánságot mindenkor az 1. sz. parancsban hirdették ki, melynek jegyében elrendelték azt, hogy minden polgári hatóság folytassa kötelessége teljesítését, valamint minden iskola, kórház s valamennyi intézmény továbbra is működjék. A szovjet hadvezetés, habár a nemzetközi jog megengedte volna a katonai közigazgatás bevezetését, mindenütt a régi forma újraélesztését szorgalmazta. Egyetlen célja a hadvezetésnek az volt, hogy az elmenekült tisztségviselők helyére demokratikus érzelmű emberek kerüljenek. Ez abban az időben úgy teljesült, mint azt a korabeli dokumentumok is rögzítik, hogy elsőknek a demokratikus és a baloldali tevékenységükért korábban üldözöttek kapcsolódtak be az irányító munkába. A lakosságnak is ezzel a megoldással nagyobb bizalmuk volt a saját embereihez. A szovjet városparancsnokok adottságuknak megfelelően ki rugalmasabban, ki merevebben tartotta a kapcsolatot a helyi hatóságokkal, s így irányított és vezetett. A demokratikus rendőrség megszervezésében jelentős fordulatot hozott az 1944. december 21-én összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd itt létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása. Az új élet, új feladatokat állítva maga elé, újfajta vezetést kívánt megteremteni. Itt jegyezzük meg, hogy abban az időben a demokrácia és a demokratikus rendszer, mint fogalom kifejezése igen hamar került az emberek szájára. Olykor egyes helyi intézkedések pedig előreszaladtak. Ez érződött a rendőri munkában is helyenként. Az újjáéledés és a szuverén magyar államiság iránti igény igen magas volt Debrecenben, ebben a romos és kifosztott városban. Erről az időről Erdei Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere 1969. május 20-án történt visszaemlékezésében a:rendőrség és a csendőrség helyzetéről elmondta, hogy „ ... akkor a csendőrség intézménye elvileg fennállott, bár talán kevesen maradtak vissza Debrecen környékén ... a kommunisták kezdeményezték, de a többi koalíciós párttal is elég hamar dűlőre jutottunk, hogy megszüntetjük a csendőrség intézményét és egységes állami rendőrséget szervezünk. Az elvi megegyezés megvolt, de ennek gyakorlati kivitele nagyon küzdelmes volt. Mert megszervezkedtek mindenütt, hol milícia, hol rendőrség vagy bármilyen címen, a helyi hatalom fegyveres őrei, s a legváltozatosabb ruhákban mutatkoztak. A kun városokban az volt a divat, hogy fehér prémes sapkát viseltek. Egyébként civilek voltak, de a fehér sapka mutatta, hogy ők a rend őrei. 1 Másik helyt karszalag volt. Hát puskáik? Mindenféle szedett-vedett puskát szereztek valahonnan. Mi ezeket (az őrsöket) Szebeni Endrével és Zöld Sándorral sorra látogattuk, szerveztük, ajánlgattunk nekik. Aztán volt néhány hely, ahol 5 Somlyai Magda: Történelemformáló hétköznapok Jász-Nagykún-Szolnok vármegyében 1982. 38
