A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Kovács József: A demokratikus rendőrség megszervezése a Tiszántúlon
relésről álmodtunk. A különböző eredetű elhagyott egyenruhát, ha kevés sikerrel is, de feketére festettük. Igaz, festék még akadt, de a tartósításhoz sót és ecetet már nem találtunk. így már esőben nem volt érdemes kimenni, mert a nyakunk és kezünk, mint a kéményseprőnek, fekete lett. Köpenyt is egy régi télikabátból készítettem, de még a derékszíját is magunk készítettük. Sapkánk is házi gyártmányú Bocskai-sapka volt. Ma már nem tudnám megmondani, hogy ki találta ki, de mi egy hétig még kakastollat is viseltünk ... A rendkívüli előléptetésemet, mint már korábban említettem, azért kaptam, mert egy szökött SS-katonát elfogtam. Ezért soron kívül őrvezető lettem. Szolgálatunkban foglalkoztunk begyűjtéssel is, mivel a közellátást csak így lehetett biztosítani ... Később tizenhatod magammal Hajdúböszörményből Debrecenbe helyeztek 1945. április másodikán. A Téglavető őrsön való szolgálatba- lépésünket már orvosi vizsgálat előzte meg .. .”2 A másik, e korszakot idéző visszaemlékezést is érdemes bemutatni. Kati Imre nyugállományú rendőr őrnagy szolgálatát szintén Hajdúböszörményben kezdte, de már 1945. február elsején. Ekkor jelentkezett önként. Mint elmondotta ,,... mindig vonzalmat éreztem a fegyveres alakulathoz, s úgy gondoltam, ezt élethivatásomnak is tekinthetem. Hogy miért választottam én is meg sokan mások is, annak sok oka volt. Ma igen sokan hivatkoznak arra a bizonyos politikai okra, hogy osztályöntudatuk parancsára tették azt, amit akkor kellett. Hát én azt bizony sok esetben kétségbe vonom. Az akkori 19—20 éves kezdőnek abban az időben nem igen volt magas az osztályöntudatuk. Politikai érettségről nem beszélhetett ekkor mindenki, főleg mi, falusi fiatalok. Az emberek abban egyet értettek ,hogy szükség van a rendőri munkára, s ezek jelentkeztek, de nem anyagi szempontból. Ebben az időben a szolgálatot teljesítők többségében és elsősorban a szegény paraszti rétegből és a munkásokból állt. A vezetőink, akiket a párt delegált, már nálunk érettebbek voltak ... Sokat küszködtünk a csavargó, rabló és fosztogató elemekkel, akik a debreceni tanyavilágban erőszakoskodtak, raboltak és egyéb más bűncselekményeket is elkövettek .. .”3 A felszabadulást megelőző napokban a várost nagyon sokan elhagyták. A Vörös Hadsereg előrenyomultával a menekülőkkel a helyi rendőri szervek is elindultak nyugat felé. E napok jelentéseiben a fejvesztettségről olvashatunk, így pl. „ ... Szeged jelentette 1944. október 9-én 17 óra 59 perckor: A szegedi kapitányság személyzete Dunaföldvárra érkezett, a kapitányság utasítást kapott, hogy vonuljon Székesfehérvárra ... Hajdúszoboszló október 10-én, 3 órakor Tárcáiból távbeszélőn jelentette, hogy a kiürítésrendelet alapján október 8-án Hajdúszoboszlót elhagyták, Tarcalon át folytatják útjukat Mosonmagyaróvár felé... Túrkeve október 10-én 11 óra 45 perckor jelenti: a kapitányság személyzete kiürítési parancs nélkül Túrkevét elhagyta és Gyöngyösre érkezett .. ,”4 A már felszabadított tiszántúli területen a korábbi államgépezet rendszere megszűnt, vezetői nyugatra menekültek. Az irányító főhatósági szervek a még nem felszabadított területeken voltak, helyükön inkább az alacsonyabb beosztásúak maradtak, főleg azok, akiknek nem volt okuk félni, s így elmenekülni. A harcoló hadsereg — mint írja Somlyai Magda — és a polgári lakosság érdeke egyaránt megkívánta, hogy legyen minden helyiségben minél elébb megbízható helyi vezetés, hiszen a nem mindennapi feladatok megoldása ezt meg2 Bűnügyi Múzeum hangarchívuma (Visszaemlékezés 1944—1945). 3 Uo. 4 Pl Archívum. XXIV. 1/1., Felszabadulás 1944. szeptember 26—1945. április 4. Dokumentumok, Bp., 1955. 37
