A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Kovács József: A demokratikus rendőrség megszervezése a Tiszántúlon
mindenkor nem is teljesen jó utakon járva, de óhajtották és akarták a demokratikus életformát megteremteni, s azt megvédeni is készek voltak. A helyi közigazgatási szervek a helyzetből adódóan is teljes elszigeteltségükben a hatalomért küzdő vitáik következtében sem voltak abban a helyzetben, hogy a közbiztonságöt képesek legyenek jól megszervezni. Valójában erre a célra sem volt minden helyen kéznél egy-egy megbízható, demokratikusan gondolkodó szakképzett rendőr sem. A közbiztonsági munkát vállalók, a proletáröntudattal átfűtött emberek ösztönös cselekvésükben bizony, szakképzettségük és az ehhez szükséges emberismeretük hiányában a tekintélyüket nehezen tudták megteremteni. Vállalkozásukban érezték azt, hogy valamilyen módon tevékenységüket másként kell csinálniuk, mint korábban a csendőrök vagy a rendőrök tették. De azt, hogy már miként, nem is tudták, csak ösztönösen érezték. Ez az emberismereti hiányosság a későbbi időben a valós rend megteremtését meg is nehezítette, s a gyengeségeiket az ellenség ellenük, így az új demokratikus rend kibontakozása ellen ki is használta. Az új rendőrségen dolgozó emberek lépéseikben inkább ösztönösek, mint tudatosak voltak. Mielőtt még a tiszántúli területen kialakult demokratikus rendőri tevékenységről szólnánk, szükségesnek tartjuk magáról a rendőrség feladatáról említést tenni, még ha általánosságban is. A közbiztonság és a vagyonvédelem megteremtését szolgáló testület neve, megnevezése a rend, a fegyelem és a csend fogalmából alakult ki, s lett így a rendőrség és csendőrség, mint szervezeti egység. A polgárőrség, a nemzetőrség vagy a vörösőrség, mint testületi elnevezés egy-egy adott átmeneti korszakra volt jellemző. Az elébb vagy utóbb megnevezett testületi formát, a csendőrség kivételével a Tiszántúlon megalakuló rendőrség egyes szerveinél igen vegyes formában megtalálhattuk. Az említett megnevezések alatt működő szervek a mindenkori társadalmi rendszer fennállását, védelmét szolgálták és szolgálják, s mindenkor szinte azonos funkciót teljesítenek a társadalmi felépítéstől függetlenül. Ez pedig azt jelenti, hogy minden ilyen elnyomó szervezetet egy-egy alkotmányos forma, államforma a maga védelmére, így a jogfolytonosság biztosítása érdekében hozza létre. Nem felejthetjük el azt azonban, hogy e szervek munkájára mindenkor szükség van a közrend és a közbiztonság, valamint a vagyonbiztonság megteremtése érdekében. A vagyon fogalma, így a vagyonvédelem feladata is a mindenkori társadalmi rend filozófiai és történelmi felépítményének meghatározásából fakad. Hiszen nincs az a rendezett, mondhatjuk, alkotmányos társadalmi forma — bármilyen felépítettségű is legyen — feudális, kapitalista vagy szocialista is, amely csak úgy egyszerűen eltűrjön bármilyen köztörvényes bűncselekményt. Legyen az a köztörvényes bűncselekmény olyan deliktum, mint útonállás, rablás vagy emberölés is. Bármilyen kriminális megnyilvánulás értékelésében sajátosságként kell megemlítenünk, aláhúznunk, hogy a köztörvényes bűnözők ugyanúgy üldözöttek voltak az elmúlt rendszerben, mint a felszabadulást követő első napokban, vagy később is, így napjainkban is. Itt megjegyzendő az is, hogy az új rendőrség egyik első feladata az volt, hogy a menekülő nyilasok által megsemmisítésre ítélt bűnügyi nyilvántartó iratait rekonstruálja. A köztörvényes bűnözők napjainkban is, ha a problémát magyarázni kívánjuk, azok az emberek, akik bűnelkövető életformát folytatnak. Sajnos, ez a 35
