A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Törekvések a tulajdonviszonyok megváltoztatására Hajdú-Bihar megye iparában (1944-1946)

egyéneknél a gazdasági rendőrség házkutatása, s ha a feltételezés igazolódott; a letartóztatás, internálás, súlyosabb esetben a népbírósági ítélet.17

A korai kollektivizálás lényeges erőinek bizonyultak a munkaszövetkezetek. Ezek létrehozásának több formájáról tudunk. Legáltalánosabb volt, amikor az üzem munkásai a magára hagyott vállalatot saját kezelésükbe vették. Így cselekedtek pl. az Egyesült Kefegyár Rt, a Hortobágy Malom Munkaszövetkezet, a Kiss Testvérek Bőrgyára Bortermelő Szövetkezete, a Hajlított Bútorgyár Rt-ből alakult Debreceni Faipari Munkaszövetkezet, a három cipőgyár munkásai stb.18

Ezek a munkaszövetkezetek az eredeti tőkés tulajdont képviselő üzemeket teljes tulajdonjoggal vették saját birtokukba, s a későbbiekben kitartóan harcoltak kollektív tulajdonjoguk fönntartásáért az ismét jelentkező tőkésekkel szemben. Magatartásuk hatással volt a megye, az ország más településeire is. Az általuk mutatott formától némileg, inkább csak látszólag tértek el a Püspökladányban létrehozott téglagyári munkaszövetkezet esetében. Itt a Hitelszövetkezet fentmaradt jegyzőkönyve szerint (1945. május 17.) a település kommunista párttitkára és szakszervezeti elnöke bejelentette, hogy mivel „ ... a gyár bérlője távol van, s a gyár üzembe helyezése iránt sem intézkedett, viszont ezt biztosítani tudják, közérdekből, felelősségük mellett a téglagyárat üzembe helyezik akként, hogy a Hitelszövetkezet (Ez volt a gyár tulajdonosa Sz. E.) tulajdonjoga alapján megillető járandóságát elsősorban a gyárnál szükséges beruházásokra fordítják .. ,”19 20 Véljük, nem kell különösen taglalnunk, hogy az ilyen formájú „bérbevétel” csupán névleges elismerését jelentette a tulajdonjognak, hiszen a „bérleti díjat” üzemelési költségre fordították, így a munkaszövetkezet tevékenysége, tőkeellenessége, magatartása a valóságban csak látszólagos eltérést mutatott az előzőektől.

A létrejöttének formáját tekintve külön csoportba sorolhatjuk az Építőipari Munkások Szövetkezetét, valamint a Debreceni Szakszervezeti Sütőüzem Munkaszövetkezetet. Ezek nem egy már meglevő tőkés vállalatot vettek saját kezelésbe, hanem az előzőt 15 állás nélküli kőművessegéd, az utóbbit 8, majd 25 sütőipari dolgozó alapította, s teljesen új, addig nem létező vállalatot hoztak létre. Érdekes, hogy mivel a sütőipari munkaszövetkezet saját műhellyel nem rendelkezett, havi 10 q búzáért bérbe vett a Mester utcán egy műhelyt.211 Abban azonban ismét azonos utat járt be a két társulás, hogy taglétszámuk gyorsan nőtt, s mellettük a szakmában még hosszú ideig számtalan magántulajdonú műhely tevékenykedett, és az államosítások csúcspontján egy-egy állami vállalat magjaivá váltak: az Állami Építőipari Vállalatnak, amely ma jelenleg Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat, illetve a Debreceni Kenyérgyár Községi Vállalatának, a mai Hajdú-Bihar megyei Állami Sütőipari Vállalatnak.

Ami ezen munkaszövetkezetek működését illeti; jellemző rájuk a szövetkezeti formációjú kollektív gazdálkodás. A dolgozóktól elkívánták, hogy illetményükből üzletrészjegyet vásároljanak. Egyrészt ezáltal is igyekeztek eleget

17 TN. 1945. szeptember 16., október 13., 1946. szeptember 1. és 3. Db., 1945. március 30., június 6., július 5.

18 HBmL. XI. 9/1. és HBmL. XXIX. 41/b., továbbá HBmL XI. 14/b. 1. és Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában. DMÉ 1978. (Szerk.: Módy György) Db., 1979. 233. old., valamint Baranyi Béla: A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. In: Debrecen iparának története. (Szerk.: Ránki György) Db., 1976. 257—264. old.

19 Válogatott Dokumentumok I. i. m. 408—409. old.

20 Üj Debrecen született (Szerk.: Taar Ferenc) Db., 1970. 43. old. és Szűcs Ernő: A sütőipar ... i. m. 44—45. old.

23