A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Béres András: Irodalmi emlékek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (II. rész)

ségével, „az 52 esztendős gyenge complexiojú” Veres Rebekával, aki reformata vallású és két gyermeke vagyon/'0

Miskolczi Mihály nagyszalontai főszolgabíró 1808. szeptember 15-én a következő jelentést küldte Bihar Vármegye első alispánjához/'1 „Nagy Szalontai Veres Rébékát Székely János feleségét tsak ugyan N. szalontai lakosok úgy mint Nemes Gáli István, és Contribuens Fűsűs Nagy János, kikbül még a’ babonaság ki nem irtódott, vélt boszorkányságáért megkínozván, Fűsűs Nagy János, Ns. Gáli István eránt további Rendeléstől várván az ide alázatosan rekesztett történetleírással, — Maga önként tett vallásával, — Magistratuális Inquisitioval és Visu-repertumokkal bé küldöm”/12

A széles körű vizsgálat a peres anyagban levő önkénti vallások, tanúvallomások és a meghozott ítélet kétségtelenné teszik, hogy Veres Rébék boszorkányos hírű asszony 1808-ban történt megkínzása után négy évig húzódó per nagy visszhangot keltett Szalon tán és környékén, s végül is Veres Rebeka javára kedvezően fejeződött be. Bizonyára ez az eset is segített abban, hogy a személye körül font babonás hit és a boszorkányság híre még inkább terjedjen. A Sza- lontán 1817-ben született Arany János a per időszakában még nem élt. De a tíz évvel később még élő boszorkányhistória, Ns Gáli István felesége és feltételezhetően mások vélt megrontása bizonyára elevenen hatott a nyiladozó értelmű gyerekre, mivel beszélgetések során gyakori téma lehetett. Feltételezhető, hogy az akkor és később hallott mesék, történetek között Vörös Rébék alakja is felszínre került, akiről a már ismert eset után hivatalos feljegyzések tovább nem tanúskodnak.

Vörös Rébék hosszú ideig megfoghatatlan személye nem a képzelet szüleménye, nem mesebeli boszorkány, nem csupán babonás elem, nem boszorkánytörténetek félelmetes hőse, hanem Székely Jánosné született Veres Rebeka boszorkányos hírű élő személy volt, akinek tetteiről hiteles levéltári források tanúskodnak a Bihar vármegyei Tiszti Perek között.

A tetemes nagyságú percsomó nem Arany-kézirat ugyan, de Arany János költészetében, elsősorban balladái szempontjából meghatározó jellegű. Nem feladatom ez alkalommal, hogy balladát és az eredeti peres iratot összevetve elemezzem, és hiedelemvilággal való kapcsolatát vizsgáljam, csupán itt is az volt a célom, hogy rámutassak a néprajzi, történeti értékű forrás irodalmi értékére, s arra a kapcsolatra, amely tüzetesebb kutatómunka, vagy egyéb feladatok elvégzése mellett némi odafigyeléssel ugyan apró, de lényeges eredményeket hozhat. A nagy költő Arany János esetében bizonyára még további adatok is feltárhatók, amelyek népi szemléletének gyökereit erősíthetik, s nyelvezetének tisztaságát, népi fordulatait, azok eredetét magyarázzák, illetőleg mutatják. Szalonta városa 1885. március 14-én közgyűlés elé terjesztette egy Arany emlékhely létesítésének ügyét:40 41 42 43 „két éve, sőt a múlt őszével több ideje, hogy az ország legnagyobb költője Arany János, ki egykoron Bihar megye N. Szalonta városának talajából került felszínre, a sírban nyugossza örök álmát... Tudjuk

40 HBmL. IV. A. 6/f. 11. TP. XXII. 373. G. Nagyszalontai Veres Rébék boszorkánysága.

41 (Uo.)—c. Nagy Szalontai Veress Rebeka meg-kínoztatása dolgában véghez vitt Magistratuális Inquisitio, önként vallása N. szalontai Fűsűs Jánosnak Veres Rébék megkínoztatása eránt.

42 Béres András: Arany János „Vörös Rébék”-je és nagyszalontai Veres Rebeka boszorkánysága. Irodalomtörténeti Közlemények. 1971. 6. sz. 731—735. old.

43 HBmL. IV. B. 404/a. 15. 112—1885. Szalonta. 1885. március 14.

203