A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Tóth Béla: Első magyar nyelvű "irodalomtörténetünk" szerzője: Segesvári István

alakulását vizsgálók részéről is. Segesvári küzd a nyelvvel, de szándéka tiszta, nemes. Hogy a mindenáron való magyarításon kívül magasabb, esztétikai szempontok is vezették, azt mutatják Sófalvi József J. G. Sulzer két fiziko-teológiai irányú művének fordításához (Kolozsvár, 1776) fűzött észrevételei: „Sulzernek ez a két munkája ollyan szép Magyarsággal van le-fordítva, minél már szebbet nem kívánhatni.” (746. 1.) Aki a más művében így érzékeli és értékeli a szépet, az a maga munkájában sem mellőzi.20

Növeli Segesvári és ajánlása érdemét, hogy a magyar irodalomra vonatkozó megállapításait széles körű történelmi és irodalmi ismeretek alapján teszi. Ismeri Bél Mátyás, Wallaszky, Pray, Bod Péter, Kaprinay, Schwartner, Bonfini, Oláh Miklós, Pázmány, Miskolczi Gáspár, Otrokocsi Fóris, Kollár Ádám, Ko- rabinsky munkáit, Gyöngyösi István, Gyöngyösi János költeményeit, s a külföldiek közül Petrus Ranzan(-us) (Epitome Rerum Hungaricarum Wien, 1558), Jakob Burckhard (De linguae latinae in Germania ... etc, fatis, Hannoverae, 1713), J. Fr. Reimann (Versuch einer Einleitung in die Historiam literaram insgemein, Halle, 1708), S. Pufendorf (Einleitung zu der Historie der vornehmsten Reiche u. Staaten etc., Frankfurt, 1718), J. G. Schwandtner (Scriptores rerum Hungaricarum, Wien, 1746.), L. A. Gebhardi (Geschichte des Reichs Hungarin, Leipzig, 1778), Michael Denis (Wiens Buchdruckergeschichte, 1782), J. Chr. Adelung (Über die Geschichte der deutschen Sprache) és mások műveit, s hivatkozik a Mindenes gyűjtemény-ve, az Ungarisches Magazin-та.. De mint láttuk, jól ismeri a 16—17. századi magyar írókat is, és idéz alkotásaikból. Egy nem „szak- mabeli”-től ekkora tájékozottság igazán tiszteletre méltó.

* * *

Munkáját Segesvári nemzete iránt való szeretete első zsegéjének mondja (XLII.). Szinnyei írói lexikona meg is említi egy Hell Miksa emlékére írott versét, mely szerinte a Magyar Kurír 1797. évi 37. számában jelent meg, ott azonban nem található. Szűcs István Debrecen szabad királyi város története c. munkájának I. kötetében (Debrecen, 1870., 8. 1.) pedig azt írja róla: ... „e városban gyakorló orvosként működött néhai Segesvári István is hagyott volt

kéziratot maga után, Debreczen város történetére vonatkozót. Azonban----------az érintett kézirat, mely csak töredékben, és így is közben közben nagy időközöket egészen mellőző, hézagos elhagyásokkal van a XVII. század végéig vezetve, oly alakban, mint az, a város magánlevéltárában létezik, a kitűzött célra nézve, csak igen kis részben élvezhető. Szalárdi János siralmas krónikája, és Cserei Mihály históriája szorul szóra vannak ott ismételve. Mare verborum, gutta rei mondanák a latinok, azaz: szóözön, cseppadat.” A kézirat nyilván a város történetére vonatkozó jegyzeteket, kivonatokat tartalmazott, annak jeléül, hogy Segesvárinak szándékában volt Debrecen történetének megírása. Szándéka ki- kitelében azonban megakadályozta orvosi elfoglaltsága s talán betegsége (szívbaj) is. A kézirat jelenleg a város egyetlen közgyűjteményében sem található.

* * * 26

26 Műve ajánlásában (LXIII. 1.) Segesvári elmondja, hogy szándékában van Derham Astro-theologia-jának lefordítása is. Ezt a tervét azonban nem valósította meg.

196