A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Benkő Ferenc: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése
tásával, törések, ficamok helyreállításával nem foglalkozott. Az nem fért össze tudományos és közéleti méltóságával. A céhek, így a debreceni sebgyógyítók céhe is, meghatározott létszámú testületeket alkottak. A céhtagság és a céhbe való felvétel szigorú követelményei közül, itt csupán a borbélycéhbe való felvétel próbáját szeretném megemlíteni, amely a gyógyszerészettel rokon feladat — a tapaszok készítése volt. „Az sebgyógyítóknak peniglen mesterségekhez való próbájok ez legyen: I. Az ezüstszínű tajtékot kit közöségesen gletnek hívnak olajban megfőzni és abbul megfőtt falastrumot készíteni.10 II. Legyen sárga falastrum. III. Legyen diaco- rium, azaz érlelő veres falastrum.”18 Ugyanezen tapaszokat akkor és még sokáig, a patikában is készítették és árulták. 1735-ben kérésükre az uralkodó, III. Károly megerősíti a céh szabályait. A próbák is megnehezednek, követik a kor tudományos előhaladását, Készítsen a legény, ha mester akar lenni: Deachylon magnum cum gummis filii Zacha- riae-t (Nagy deákflastromot, Zakariás fiának gumigyantáival), Emplastrum rubrum camphoratumot (Kámforos veres deákflastromot), Emplastrum de Melilo- to-t (Lóherébül való flastromot”), Emplastrum citrinum-ot (Sárga forrasztó flast- romot), Unguentum de Althaea-t („Ziliz irat”) és Unguentum Aegyptiacumot („Egyptomi irat”). Mindezek a gyógyszerek a Pozsonyban 1745-ben kiadott első magyarországi gyógyszerárszabásban (taxában), a Taxa Pharmaceutica Posoni- ensisben szerepelnek. Előirataik megtalálhatók a céh iratai között, melyeket ma a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára őriz. Az előiratok csaknem azonosak az 1729-ben kiadott Dispensatorium Viennense receptúrájával. Elképzelhető, hogy az ifjú Csáti látva az otthoni „műhelyben” a gyógyszerkészítést, kedvet kapott a patikáriusi mesterséghez. 1744 októberében a németországi Halléban találjuk Csátit. A téli egyetemi félév kezdete táján, 1744. október 10-én iratkozik be Tsáti Sámuel, debreceni magyar, a studium medicinaere, grátis.19 20 A haliéi egyetem anyakönyvében az 1744. évi 93. szám alatt írták be. A haliéi egyetem aránylagosan új egyetem volt. 1694-ben alapította I. Frigyes porosz király és brandenburgi választófejedelem Academia Fridericiana Halensis néven. Ma ez a Halle—Wittenbergi Martin Luther Universitas.'211 Még az alapítási év nyarán sikerült Frigyesnek megnyernie új egyeteme számára a korabeli orvostudomány két kitűnőségét: Georg Ernest Stahlt (1660—1734) és Friedrich Hoffmant (1660—1742). A két orvosprofesszor 18 Magyary—Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek Bp., 1931. (Továbbiakban: МОЕ.) III. köt. 957. sz. Debreceni sebészek céhlevele „Ezüst tajték: lithargyrum argenti. A világosabb színű ólomoxid, melyet argyritisnek és spuma argentinek is neveztek.” II. köt. 254. old. glét, gélét (a német Glätte, Bleiglätte szóból az ólomoxid neve. A glét a fazekas máznak fő alkotórésze, miért a magyar fazekas helytelenül máznak mondja (Révai Nagy Lexikona Budapest, 1918), 19 Az anyakönyvi bejegyzés Csáti Sámuelről: Universitäts Archív Halle” Prorectore Daniele Straehlero Philosophio Professore Ordinario a die XIII. Julij. MDCCXLIV usque ad diem XII. Julij MDCCXLV in numerum civium in seqq. pagg leguntur. Eintragung (bejegyzés) 1744. No (dies) Nomina Inscriptorum (Patria) Stud. Hon. 93 October Samuel Tsáti Hungarus Med. gr. Debretzinensis dr. Hans—J. Pockern (Halle) gyógyszerész-kollega szíves közlése, melyért hálás köszönetét mondok. 20 A hallei egyetemről, Hoffmanról és Szabiról lásd Szumowszki U.: Az orvostudomány története. Bp., 1939. 179
