A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén
műves, iparos volt egyébként! Margitén például tímár volt, Éradonyban pedig takács. Brihenyben, Felsőkimpányban, Topliza-Kárándon iparos mesterségből élt az egyházfi is! A velencei Szegedi József konvenciós mészáros 12 ft jövedelemmel! A bíró két esetben tűnik fel a kézművesek között. Váradon Martin András (1 tehén, 10 köböl búzavetés, 20 kapás szőlő, 80 ft jövedelem; tímár); Váradolasziban pedig Lüberstrog Mátyás a kőművességből eredő 30 ft jövedelemmel. Szűcs a vára- di egyik subiudex, Csiszár János 2 kapás szőlő, 6 ft jövedelem! Arra már láthattunk példát, hogy többen kizárólag a mesterségükből éltek meg; természetesen vannak olyan esetek is, amikor a kézművesség kiegészítő tevékenység, illetve jövedelemforrás. Elegendő talán, ha erre vonatkozóan Faur Tamás (Gyapjú) és Vince István (Monostorpályi) összeírt javait soroljuk fel. Faur Tamásnál az alábbiakat jegyezte fel az összeíró: 6 ökör, 2 tehén, 17 juh; 46 közöl búza-, 6 zab-, 3 kukoricavetés és 4 ft kovács mesterségből származó jövedelem! Ő a legmódosabb gazda az egész faluban. Vince István 2 ökör, 1 tehén, 6 ló, 7 sertés, 1 méhkas, 25 köböl rozs-, 14 zab- és 12 kukoricavetés; 600 csomó dohány és 10 ft opificiális jövedelemmel szerepel az összeírásban. The Handicraft Industry of the Country Towns in Bihar County in the Middle of the 18th Century by István Bársony The assessment of taxes in the 18th century in Bihar county contains a number of facts on the basis of which a survey of the handicraft industry of the county can be attempted. The number of craftsmen, the distribution of crafts, the issues of value in wage — terms, and the economic situation of the craftsmen are al included in the scope of the present paper. It has been found that the handicraft industry was largely concentrated in the country towns. Most significant were the activities of the craftsmen of the districts of Várad and Érmellék, whereas the most important settlements in this respect were Várad and Váradolaszi. The activities were divided into several groups. The first group includes those forms of handicraft activity which were determined by natural factors, namely the presence of raw material that caused them to be fixed to a certain place (e. g. mining, salpetre processing, and pottery). Crafts belonging to the second group met the demands of a general, wide-ranging need (bootmakers, coopers, locksmiths, fur-traders, etc.). Those Kinds of activities and professions which were established in more developed settlements represent new types: these were partly productive activities (joiners, comb-makers, button-makers, stone-carvers, etc.), partly services such as (butchers, bakers, and barbers). The last group includes the more demanding crafts which were carried out by only a few craftsmen (goldsmiths, sword-cutlers, glaziers, wax chandlers). A separate section is devoted to the analysis of the economic situation of the craftsmen. The handicraft activity of the cotters is also touched upon. It has also been found that the extensive concentration of crafts is also characteristic of the incomes: the incomes of the craftsmen of Várad and Váradolaszi were far higher that those in the same crafts of other settlements. Finally an attempt has been made in the paper to establish to what extent handicraft industry can be considered an independent source of income and to what extent it coas only a complementary activity. 172
