A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén
készítve azokat (Feketetót, Görbéd, Kávásd). Az árpádiak mivel tűzi- és épületfából elegendő van, villacsinálásból és más efféle faragásokból is segítik magukat. A határban bőséggel megtalálható gyékény és rekettyevessző hasznosítása biztosít jövedelmet Bors, Furta, Gáborján és Nagykereki lakóinak.12 Karbuná- ron az uraság fűrész mesterének darác ványoló malmában készítenek daróc posztót és azzal kereskednek! II. Nem tartjuk feleslegesnek egy olyan vizsgálódás elvégzését, amelyik a kézműves, iparos réteg helyzetének más jellemzőit célozza! Az első kérdés, amelyikre választ keresünk: milyen sajátos helyzetű kézműveseket találunk az özvegyek és a zsellérek között? A belényesi Mada Jánosné és Puch Mihályné az özvegyek között van feltüntetve, adózni azonban nem adóznak. Tarsolyi Mihályné (Margi- ta) 1 sertés, 2—2 cubulus búza és kukorica vetés, 5 kapás szőlő, - méhkas és 2 ft jövedelem (tímár) birtokosa. A szalontai Tóth Andrásné vagyona 2 ló és a csizmadia mesterségből származó 3 ft jövedelem. A legtekintélyesebb jövedelemmel rendelkező özvegyek kétségkívül Váradon találhatók. Körmendi Jánosnénak 18 kapás szőlője és 20 ft jövedelme van, Pálfi Jánosnénak pedig 40 forintos jövedelem biztosít az átlagot jóval meghaladó anyagi helyzetet. Az özvegyeket jóval meghaladják számukban a zsellérek. Előfordulásuknak két típusát lehet elkülöníteni. Az egyikben a zsellér önállóan dolgozva fejti ki kézműves tevékenységét. Ezen belül is meghatározó azoknak a zselléreknek a száma, akiknek a mesterségbeli jövedelmen kívül nincs más kereseti forrása; legalábbis az adóösszeírás adatai szerint. Belényesen Máté Mihálynak (ács) csak 4 forint jövedelme van; Diószegen Murai Istvánnak, Cseresznyeki Mihálynak, Vámosi Andrásnak nincs más, ami után adót fizetne, mint az opificiális jövedelme! Margita tizenkét zsellére közül hat csak a mestersége jövedelméből él! Váradolaszi harminc zsellére közül huszonöt teljesen a mestersége után él! Várad huszonegy zsellére közül tizenöt van ugyanebben a helyzetben! Igen kevés azoknak a zselléreknek a száma, kiknek a szakmájuk nyújtotta keresetük mellé szőlőbirtoklás is biztosított némi jövedelmet. (Telegden Papp János 1 kapás szőlő és 1 ft jövedelem, Váradolasziban Üveges Kis István.) Nagyobb azoknak a zselléreknek a száma, akiknek némi vetésterületük van a mesterségbeli jövedelmük mellett. Szabó István (Diószeg) 2—2 cubulus búza és kukorica, 2 ft jövedelem. Váradolaszi négy kézműves zsellére is rendelkezik eltérő nagyságú búzavetéssel. Varga Mihály Érfancsikán ugyanakkor adóalap után adózik, mint a diószegi Szabó István. Nem tekinthető jelentősnek az az igásjószág, illetve állatállomány, amit zselléreknél írtak össze. A berettyóújfalui Varga Mihály 1 tehene és 2 lova; Fekete István 1—1 lova és sertése; a szőllősi Gőde József 1—1 növendéke és tehene ugyancsak a kivételt jelenti. Váradolaszi harminc zsellérénél egyetlen jószágot sem írtak össze! A zsellérek másik típusát azok alkotják, akiket valamelyik kézművesnél, annak háztartásában írtak össze. Az ilyen mesteremberek anyagi, gazdasági helyzete igen eltérő skálán mozog. A Gurányban élő Gyugye Vaszilének csak 1—1 tehenet és sertést, 3 cubulus kukoricát és 2 ft szénégetésből származó jövedelmét 12 Berettyóújfalu története i. m. 325. old. 168
