A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén

A tíz, vagy annál több foglalkozást mutató települések tehát az alábbiak: Várad, Váradolaszi, Margita, Diószeg, Belényes, Telegd, Székelyváros, Szentjób.

Az összeírás 1763 (1767). évi kötetei 146 olyan települést mutatnak, amelyekben iparost, kézművest is feljegyeztek a conscriptorok, s mint láttuk egytől huszonkilencig terjedt a feltüntetett foglalkozások száma. Az egy falura, mező» városra jutó átlag 2,62; ami soknak semmiképpen nem nevezhető. Az egyes já- rások adatai igen széles eltérést mutatnak: szalontai 1,76; sárréti 2; belényesi 2,03; érmelléki 4,02; váradi 4,42!

Amint az a következőkből kiderül, meghatározóan magas azoknak a településeknek a száma, ahol mindössze 1—2 foglalkozás gyakorlóit írták össze!

Foglalkozás

száma

Település

száma

%-ában

Összes

foglalkoztatott

%-ában

i

82

56,16 yp CQ 16,43

82

21,57

2

24

48

12,63 34.2

3

14

9,58

42

11,05

4

11

7,53

44

11,57

5

4

2,73

20

5,26

7

2

1,36

14

3,68

8

1

0,68

8

2,10

10

1

0,68

10

2,63

11

2

1,36

22

5,78

12

1

°’68 5 44 1,36 X44

12

3,15

13

2(8)

26

6,84 32.08

23

1

0,68

23

6,05

29

1

0,68

29

7,63

A tíz, vagy annál több szakmát mutató mezővárosok igen nagyfokú koncentrációt mutatnak a megyén belül! A falvak közül 106-ban (!) alig valamivel van több kézműves, iparos összeírva, mint a 8 mezővárosban! Ez a tény is igazolja a megyén belüli gazdasági, kereskedelmi körzetek létét, amelynek mi most csak egyik tényezőjét vizsgáljuk, de amelyik szervesen összefügg a piaci, az értékesítési lehetőségekkel, a városok számával és vonzáskörzetével egyaránt! A későbbi vizsgálódásoknak ki kell majd terjednie ezek mellett a nem paraszti (mezővárosi) ipari jellegű termelésre (vas- és üveggyártás például!), valamint a mezőgazdasági termelés különböző, területileg jól elkülöníthető régióira egyaránt !

Ez a szempontú megközelítés kiemelten aláhúzza az előfordulás gyakoriságánál tapasztalható sorrendet. Kiugróan meghatározó súllyal szerepel Várad és Váradolaszi; de a váradi járásból mindenképpen megemlítendő Telegd is. Váradhoz és Olaszihoz viszonyítva kevésbé tűnik meghatározónak Margita és Diószeg kézműves, iparos rétege, a megyei átlagból azonban messze kiemelkednek. A váradi és az érmelléki járáson kívül csak Belényes mutathat még számottevő foglalkozásbeli differenciáltságot. Mindenképpen megjegyzendő, hogy a sárréti és a szalontai járásban egyetlen olyan település sincs, amelyik ebbe a rétegbe tartozna; csupán Berettyóújfalu és Szalonta tekinthető egyfajta korlátozottabb jelentőségű és kiterjedtségű körzet központjának. Berettyóújfalu esetében nyilvánvalóan magyarázhatjuk a kialakult helyzetet azzal, hogy Várad és Debrecen gazdasági-kereskedelmi vonzáskörzetében élve lakói mindazon kézműipari ter163