A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén (II. rész)
vatos anyagai: a selyem, a karton és a czicz. A hagyományos fazekaskészítmények mellett feltűnik az angol kőedény. A pesti és bécsi divatárukereskedők mind nagyobb számban vesznek részt a debreceni vásárokon, köztük egy debreceni származású, Bécsben székelő magyar kereskedő is, Meggyaszai István, aki — at árulhatás állandósága végett — a debreceni kalmárok közé is be volt jegyezve. Jellemző az a hirdetés is, amely azzal ajánlja a debreceniek figyelmébe két pesti bútorkészítő Czegléd utcai lerakatát, hogy ott „ ... a legjobb ízlésű Ang- lus és Frantzia Országi új találmányokkal fognak a Magyar Publikumnak szolgálni”. A kirakodóvásárban pedig külön „úri vásár” formálódott ki az előkelőbb rétegek ruházati igényeinek kielégítésére, elkülönülve a köznépet szolgáló szűr-, csizma- kalap- stb. vásártól.101 A fogyasztási ízlés változását a kézművesek is érzékelték és több-kevesebb sikerrel alkalmazkodni próbáltak hozzá. A süvegesek például, mivel árujuk nem volt kelendő, a főbíró tanácsára (!) kalapokat kezdtek készíteni. A gubacsapók — mivel a nép szerintük a szűrviseletet elhagyta —, gubaszövésre, a szűrszabók gubák varrására tértek át. A paplanosok 1802-es céhlevele pedig követelményként fogalmazta meg az új igényekhez alkalmazkodást. „Minthogy a ruháknak formája az idővel együtt eddig is sokat változott és fel lehet tenni, hogy ezután is változni fog, így a matériák is. Azért mind a zubbonyokat, mind paplanokat, lajbikat, kantusokat, palatindlikat és más egyéb ruhákat, melyeket ez ideig készítettek a paplanosok mind férfiaknak, mind asszonyoknak és gyermekeknek valókat, olyan matériákból, olyan módon készíttessenek, amineműeket a nép szeret és kíván.”102 A fogyasztás igényesebbé válásának jelét láthatjuk az olyan speciális üzletek, mint a könyvesboltok és bútorüzletek megjelenésében. Az első könyvkereskedés 1805-ben nyílt meg Debrecenben, addig csak a könyvkötőknél vagy a vásárokon lehetett könyvet venni. Tíz év múlva már három könyvkereskedés volt a városban. Ez idő tájt létesült az első állandó bútorüzlet is: az összeírások 1815- ben említik először, évi 40 forint adóval, ami egy másodosztályú kalmár adójával egyenlő. 1834-ben egy másik, kisebb bútorüzlet is nyílott.103 A specializálódás abban is megnyilvánult, hogy a kalmárok a textil- és bőráruk, divatáruk árusítására koncentráltak, míg a fűszer- és gyarmatáru kereskedelem kivált tevékenységi körükből, s külön erre szakosodott, úgynevezett német kalmárok üzletkörét alkotta. Az első német kalmárt (Lesser Andrást) 1786- ban említik az összeírások, 20 forintos adója a negyedosztályú kalmárokkal helyezi egy sorba. Számuk lassan, de folyamatosan nő, az 1840-es években 16—19 között ingadozik. Hasonló képet mutat adójuk is. Adótételeik szélső határai 1820- ig 50 és 15 forint, az 1820-as évektől kisebb, 5 forintot fizető fűszerboltok is nyíltak. Összadójuk 1817-ben elérte a 300 forintot. Az 1820-as évek elején közel 50%-os csökkenést tapasztalunk, de 1829-ben már ismét 305 forint adót fizetnek, s a későbbiekben is nagyjából ezen a szinten maradnak.104 A XIX. század derekára Debrecen már az egész Tiszántúl fő gyarmatáru ellátója. A gyarmatárut 101 HBmL. IV. A. 1011/c. — 66/1765. 102 Csatkai Endre: Adalékok a debreceni vásárokhoz a XVIII—XIX. század fordulóján. DMÉ 1960. 73—75. old., Debrecen—Nagyváradi Értesítő, 1845. 17. sz. Az „idősb” Móricz Pál két írása (Szerk.: Dankó Imre) Db., 1970. 22. old. 103 HBmL. IV. A. 1011/k. — 225/1785., IX. 11. 4., IV. A. 1013/I/f. 1. A fogyasztási ízlés változása másutt is kimutatható. L. Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Bp., 1975. 171. old. 104 HBmL. IV. A. 1013/f. a megfelelő éveknél. Zoltai Lajos: A Csáthy-féle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég százéves története 1805—1905. Db., 1905. 7. old. 148
