A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Pásti Judit: Kaba felszabadulás utáni mezőgazdaságának néhány kérdése (1944-1947)

lanát vette és nem ott lakik, ahol ingatlana van, annak birtoka legyen kisajátítható a birtok nagyságára való tekintet nélkül, igényeljen földet ott, ahol lakik. Legyen kisajátítható annak a birtoka is, aki örökölt, de nem abban a községben lakik, ahol ingatlana van és nem is születési helye az a köség. ... Nagyságára való tekintet nélkül kisajátítandó azoknak az ingatlana, akik 1939 óta szerezték azt akár árverésen, akár szabad kézből, mert ezek jóformán mindnyájan a zsarnok rendszer hívei voltak. Kivétel az, akinek azelőtt is volt ingatlana, vagy aki örökölt és annak eladási árából vette ...” Követelték az egyházi ingatlanok teljes kisajátítását. A nemzeti bizottság elfogadta a Nemzeti Parasztpárt indítványát és a földmívelésügyi miniszterhez való felterjesztése mellett határozott. A javaslatot 1945. április 23-i ülésén az Országos Földbirtokrendező Tanács tárgyalta, s úgy ítélte meg, hogy a földreform-rendelet módosítása a földosztás ügyét egyértelműen nem szolgálná, tekintve annak menete az ország nagyrészén már előrehaladott. Nyilvánvalóan, ha alapvetően nem oldotta volna meg, de segített volna a kabaiak földínységén a Kaba területén levő, de nem kábái személyi tulajdonú földingatlanok szétosztása. Területileg ez 1551 kát. holdat tett ki, amelyből 1430 kát. hold szántóterület volt. Kábái lakosok 232 kát. hold területű ingatlanai Nádudvar, Hajdúszoboszló és Tetétlen határában voltak.31 Elkeseredésüknek adtak hangot 1945 júniusában a földnélkül maradt kabaiak. Azt neheztelték, hogy az amúgy is kevés földből 1689 kát. holdból csak 1118 kát. holdat hagytak jóvá, s még ebből is a megyei földbirtokrendező bizottság további 625 kát. holdat mentesített. Aggályuk: a föld lassan visszaszivárog régi tulajdonosaikhoz.32

Kábán is az az eset állt elő, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács sok esetben rendelte el a földek természetbeni visszajuttatását, mivel földbirtokrendezéskor hozzányúltak az 50. kát. hoidon aluli parasztbirtokokhoz is és sok kis- paraszt földjéhez. A rendelkezést nem igen tudták végrehajtani, mert az előírt kártalanítást tartalékterület nélkül adni lehetetlen volt. A visszaadásnál döntő érvként a parasztbirtokosi minőséget említették, az 50 kát. holdon aluli birtoknagyságot, és azt, hogy az illető élethivatása a földművelés és foglalkozik is azzal.33 A helyzetet súlyosbította, hogy a földbirtokrendező alap 172 kát. hold tartalékolt területe valójában nem volt meg, mert ténylegesen kiosztották, s így a juttatottak a kimutatott területnél többet használtak. Ez a visszajuttatásokon kívül a későbbiekben a bérbeadásnál, illetve a további juttatásoknál okozott problémát. A 172 hold nem egy tagban, hanem a határban elszórva 70 parcellában feküdt. Felkutatására, a pontos mérnöki munkálatok megindultak még 1947. évben. A községi földosztó bizottság feladatkörét 1847 elején a községi elöljáróság kapta meg, s bizony számtalan rendezetlen kérdés várt tisztázásra. ,,KFB tudatlanságával és hozzá nem értésével olyan bonyodalmat idézett elő, aminek

31 HBmL. XVII. 6/c. 6. 1945. április 5. és Válogatott dokumentumok i. m. 21. és 394. old., továbbá HBmL. XXII. 631/b. 5/18., 5/22/1946. sz. Uo. 1748/1947. május 28.

32 Válogatott dokumentumok j. m. 421—422. old. és Olvasókönyv i. m. 349—350. old Molnár L.-né: i. m. 594. old.

33 Molnár L.-né: i. m. 594—595. old. Gonda F.: i. m. 158—159. old., továbbá HBmL. XXII. 631/b. 1/1947. ein. sz. 1947. január 23. és június 9. 1641/1949. sz. HBmL. XXIV. 202/g. 9. cs.-ból lásd az Országos Földbirtokrendező Tanács és Hajdú megyei Földhivatal határozatait 1947. március—1947. november között.

122