A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)

pályákat, ill. a gimnázium tornatermét használhatták. Az MHK-edzésekre és -próbákra munkahelyek és szervezetek is nagy számmal kapcsolódtak be. A sportkörök közül az EDOSZ „Kinizsi SK” ért el sikereket (NB Ill-ban is futballoztak), a másik jelentősebb kör, a Petőfi SK. A „Kinizsi”-nek labdarúgó- és úszószakosztálya volt 1951-ben, a „Petőfi”-nek pedig tenisz, asztalitenisz, torna, sakk, röplabda, kosárlabda és atlétika. A Traktor sportegyesület neve 1953 elejétől MEDOSZ Traktor SE lett, hét szakosztállyal működött, ahol 106 minősített sportoló versenyzett, a sportköri tagok száma év végén 150 volt, ami 1954 végére 461-re változott; ekkor már 11 szakosztályt (211 minősített sportolóval) szerveztek, sportolói öt megyei bajnokságot nyertek, sőt a tornászok az országos döntőig is eljutottak. 1956-ban „Traktor” és a „Bástya” sportkör működött, amelyek 1957. január 1-vel egyesültek „Hajdúnánási Bocskai S. C.” néven.

1949 után az addig élénk, sokoldalú művelődési élet elszíntelenedett, amiben közrejátszott az is, hogy a művelődéspolitikában az oktatási intézmények megszilárdítása került előtérbe. Különféle oklevélszerző tanfolyamok, iskolák (dolgozók esti iskolái...), a TIT-munka jelzik a kultúrház köré csoportosuló új művelődési formákat.

A város művelődési életét megalakulása után a városi tanács irányította a szakigazgatási szervek és állandóbizottságok útján. 1950. augusztus 17-én Oktatási, népművelési, közegészségügyi, népjóléti osztály alakult, vezetésével Alber Máriát bízták meg. A következő évben az osztályon belül oktatási és népművelési csoportot szerveztek; állandó bizottságot s annak aktívacsoportját pedig 1952-ben.

E munkánk bevezetőjében már utaltunk az ötvenes évek népművelésének főbb jellemzőire, a mennyiségi szemléletre, a túlzott centralizálásra, a termelés közvetlen kiszolgálására (kultúragitáció, kultúrbrigád stb.). Általánosságban a megállapítások Hajdúnánásra is jellemzőek. Ugyanakkor valamilyen művészeti csoport, együttes, szakkör tagjaként mégis művelődhet, tevékenységével alkothat s bizonyos önmegvalósításra, személyisége fejlesztésére, megmérésére utalt az ember, így a mennyiségi szemlélet mögött ennyi érték mindenképpen van. Ismeretterjesztő előadások alkalmával rendszerint kultúrcsoportok is bemutatkoztak.

Ismeretterjesztő előadásokkal például 1952-ben az ország első tíz városa között volt Hajdúnánás (előadásonként átlag 250 hallgató jelenlétével, ami ösz- szességében a lakosság fele). A tömegoktatás, az országos kultúrversenyekbe való bekapcsolódás, a kultúragitációs munka ezekben az években súlyponti feladatnak számított. A termelést segítő „kultúragitációhoz” tartozott, hogy az élenjárókat kultúrbrigádok csasztuskákkal, rigmusokkal köszöntötték, fényképeiket kirakták a kultúrház elé, moziban díszhelyre ültették, hangoshíradón a nevüket bemondták, könyvjutalmat kaptak. A rosszul dolgozókat kigúnyolták, nevüket közhírré tették. Ezektől az agitációktól, Щ. a népművelőktől közvetlen politikai, gazdasági hatást vártak el, s ha a tervszámokat nem teljesítették a munkahelyeken, olyankor felelőssé tették a művelődésben dolgozókat is. Balogh Dezső népművelési felügyelő 1954 novemberében57 joggal mutatott rá a hiányosságokra. Javasolta a látszateredmények megszüntetését, a termelésközpontúság helyett a dolgozó ember középpontba állítását, a kultúrmunka megbecsülését, a munkahelyek jobb bevonását a művelődésbe. Az ötvenes évek hibái, majd az 1956-os

57 Uo. XXIII. 527/14. — 185/1954.

111