A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Baranyi Béla: A gazdaság helyreállításának első lépései Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében 1944-1945-ben

zetben elemi erővel, spontán feltörő népi kezdeményezés, a helyi népi-hatalmi szervek, a termelés és helyreállítás munkásellenőrzését és irányítását megvalósító üzemi bizottságok. Az erőteljesen kibontakozó szakszervezeti mozgalom szintén jelentős szerepet vállalt az újjáépítés és a termelés megindításában, egyáltalán a demokratikus kibontakozás feltételeinek a megteremtésében. Sorra alakultak meg az építők, a nyomdászok, a famunkások, a bőripari, a dohányipari, az élelmezési (hús-, malom-, sütő-, cukrász- és vendéglátóipari) munkások, a vasutasok és a közalkalmazottak szakszervezetei.11

A munkások a tulajdonosok és a műszaki szakemberek által elhagyott üzemekben létrehozták saját forradalmi testületeiket, az üzemi bizottságokat, és jórészt maguk vették kezükbe a termelés megszervezésének, a munka irányításának nehéz feladatát. Az ipar szocialista átalakítása, a tőke kisajátítása felé vezető úton az első erőteljes lépéseket éppen a munkásság választott forradalmi szervei, az üzemi bizottságok, és az azokkal szorosan összetartozó, később jórészt belőlük kifejlődő munkásszövetkezetek tették meg. A munkásellenőrzés kezdettől fogva igen erőteljes volt Debrecenben, ahol országosan is elsők között bontakoztak ki a vállalati élet új formái, teremtődtek meg az üzemi demokrácia szervezeti keretei, jöttek létre az üzemi bizottságok, példát mutatva a később felszabaduló országrészek munkásainak. Munkásvezetéssel kezdődött meg a termelés az október 19-ét követő napokban, hetekben a MÁV Járműjavító- és Vagongyárban, a Dohánygyárban, a Kefegyárban, a Kiss Testvérek Bőrgyárában, a Hajlított Bútorgyárban, a Hortobágy Malomban, a Világítási Vállalatnál, a Gőztéglagyárban, a Hangya- és a Skót—Magyar Rt termény forgalmi és -feldolgozó vállalatnál stb. Az üzemi bizottságok a legtöbb üzemben hosszú ideig szinte egyedül irányították a termelést és vezették a gyárat. Sőt az üzemi bizottságok és a gyári munkások kezdeményezésére, a Kommunista Párt támogatásával a tulajdonosok elmenekülése folytán gazdátlanul maradt, elhagyott üzemeket (a Kefegyárat, a Kiss Testvérek Bőrgyárát, a Hortobágy Malmot, a Weinberger Cipőgyárat, a Rex Gyógyszergyárat, a Hajlított Bútorgyárat, a Vidoni Szalámigyárat stb.) 1944 végén és 1945 tavaszán birtokba vették a munkások, és egy sajátos szervezeti-tulajdonjogi formát, a munkásszövetkezetet (nevezték munkaszövetkezetnek is), a munkások ún. gyári szövetkezetét hozták létre.11 12

A munkások az üzemi bizottságok irányításával, a szövetkezetté alakított üzemeket olyan szívósan védelmezték az egykori tulajdonosokkal szemben, hogy a tulajdonjogban bekövetkezett módosulást később, azok visszatérése után sem lehetett már megváltoztatni. Az a különös helyzet állott elő ezáltal, hogy az elhagyott, de szövetkezetté alakított üzemek de jure a régi tulajdonosok birtokában maradtak — azok visszajövetelekor is —, de facto azonban a munkások kezébe kerültek. A visszatérő tőkések és megbízottaik mindenütt beleütköztek

11 Űj Debrecen született... i. m. 20. old.

12 A debreceni üzemi bizottságokra és a munkaszövetkezetekre Id.: Baranyi B.: i. m. TÉF. 18—40. old.; a munkásellenőrzés kérdéseinek a tanulmányozásához igen sok segítséget nyújtottak az alábbi munkák: Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1960. 87—120. old.; Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása. Századok, 1962. 5—6. sz. 195—822. old.; Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottsági rendszer kialakulása és a munkásellenőrzés megvalósulásának kezdete (1944. október—1945. május). Párttörténeti Közlemények, 1963. 4. sz. 3—28. old.; Rácz Béla—Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottságok harca a tőkés termelés és elosztás munkásellenőrzésének megvalósításáért és kiszélesítéséért (1944—1948). Párttörténeti Közlemények, 1965. 1. sz. 132—166. old.; Uők: Az üzemi bizottságok szervezete (1944—1948). Történelmi Szemle, 1965. 2—3. sz. 200—239. old.

10