A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918
пак kezelési módját sem egyenlően ismeri. Látunk e miatt ugyan azon iskolában kitűnő számolókat s gyenge olvasókat.”23 Megállapította azt is, hogy a hiba nem debreceni jelenség, hanem általános s a hibák felszámolása csak a népiskolai szervezet megváltoztatása után várható. Az egyházkerület elemi népiskoláiban a tanítás általában — attól függően, hogy az iskola osztott, részben osztott vagy osztatlan volt, A, B, C tanterv folyt. Különösen nagy nehézséggel közdött a tanító az osztatlan és nagylétszámú iskolákban. Az egyházkerületi tanterv viszont maximalista volt s a tanítók a kívánt követelményeknek nem tudtak eleget tenni. A népiskolai kézikönyvekről is megállapították, hogy „.. .bár a tárgy igazságát, didacticai és methodikai feldolgozását tekintve kifogástalanok... a terjedelmet és nyelvezetet illetőleg azok nem a gyermek felfogó képességéhez és nyelvérzékéhez alkal- mazvák... ”24 Éppen ezért felkérték az egyházkerületi tanügyi bizottságot, hogy a tankönyvek követelményi szintjét mérsékeljék, terjedelmét csökkentsék, így az anyag feldolgozása a tanítóra és növendékre nézve egyaránt megoldható. Az oktatás eredményességét hátráltató körülmények között sorolta a tanügyi bizottsági jelentés általában az iskolák anyagi állapotát. Nádudvaron pl. szűk, rosszul világított, alacsony termek vannak, bántó ellentétben az újonnan emelt s minden tekintetben megfelelő állami épületekkel. A tanterem állapota Józsán is szomorú képet nyújt „.. .sem a tisztaság, sem az egészségügy követelményeinek nem felel meg a legkisebb részben sem. Talapzata elavult, gidres-gödrös tégla, hol valóságos híg sárban kell tapicskolnia az embernek, a falak is takarítatla- nok, porosak, vedlettek, e mellett szűk is a tanterem”.25 A Közigazgatási Bizottság által elrendelt tiszti főorvosi vizsgálat is megállapította 1892-ben, hogy „Hadházon, Dorogon és a két Józsán — de más helyeken is — levő, részben túlzsúfolt, részben felette tisztátalan és célszerűtlen — mondhatni inkább akolul és istállóul mint nevelési célul használandó — iskola termek vannak”. Vincze József földesi tanító, tanügyi bizottsági tag is felháborodással, de egyúttal elkeseredettségének is hangot adva fejtette ki a földesi tanítótestület előtt tartott értekezésében, hogy „... midőn minden ember telt szájjal hirdeti a népnevelés nagy fontosságát, közönnyel nézzük, hogy a népiskoláknak csaknem fele ronda, bűzhödt, poros helyiség, hogy egy jóravaló paraszt istállónak sem tűrné azokat. Törvényeket hozunk s hatósági kényszerrel erőszakoljuk a gyermekeket, hogy ily egészségtelen iskolák sorvasztó, fertőz- tetett levegőjében éveken át rontsák testi épségüket...”26 A Hajdú megyei népiskoláknál végzett közegészségügyi felmérés hű képet ad a korabeli oktatási intézmények állapotáról:27 28 (2. sz. melléklet). A táblázatból kitűnő egészségügyi hiányokon túl Balmazújvároson, Hajdú- sámsonban, de általánosságban csaknem minden iskolánál még a taneszközökkel való ellátottság is alacsony szinten mozgott. Az Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegye közgyűlése 1901-ben felkérte ezért Simon Károly, Lévai Imre, Dobrossi István tanügyi bizottsági tagokat — a gyakorlati munkában kiváló tanítókat —, hogy a tanterv előírásaihoz igazodva, állítsák össze az iskolák 23 TRELI. 31/h. 39. — 1904. szept. 7. No. 5. 24 Uo. A—H em. kgy. jkv. 1893. máj. 17. No. 36. 25 Uo. 1904. szept. 8. No. 10. és I. 31/h. 40. 1907. febr. 5. 26 Hajdú vármegye iskoláinak egészségügyi viszonyai. Megyei főorvosi jelentés és közigazgatási bizottsági rendelkezés. Db., 1892. 25—26. old. és HBmL. VIII. 202/a. 1. — 1892. jan. 30. 27 Hajdú vm. egészségügyi viszonyai i. m. — melléklet — 28 TREL A—H em. kgy. jkv. 1901. No. 22. 52
